Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 3. A tanács társadalmi háttere (családi kapcsolatok és ingatlanbirtoklás)
138 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Mint azt már láthattuk, a telkibányai vezető réteg talán még a 15. század elején is eltérhetett a hegyaljai elittől. Jellemző különbség például, hogy itt a leggyakrabban német nevet viseltek a tanácstagok. A Polner vezetéknevet viselő személyeknek egyenesen három generációja jelenik meg a településen. János 1428-ban és Orbán 1444-ben voltak esküdtek, míg 1479-ben Márton szerepelt tanúként egy ügyben. Egy másik alkalommal is hosszabb távon követhető figyelemmel egy rokonság. Valószínűleg Grawpeuer János (1428-as esküdt) rokona lehet az a Grawpuer Keresztély, aki 1444-ben és 1479-ben tanúskodott egy ügyben. Úgy tűnik, hogy Telkibánya társadalmi berendezkedése azt a bányavárosokra jellemző statikus képet mutatja, melynek egyik ismérve az volt, hogy a befolyásos családok igen sokáig meg tudták őrizni kiemelkedő szerepüket a közösségen belül. Legalábbis erre utal az, hogy hosszabb idő elteltével is ugyanazokkal a családnevekkel találkozunk. A fenti Polner és Grawpner-féle rokonság mellett ezt mutatja még a már említett és nagyjából húsz év után is tanácstag Windel János, illetve az ispotályalapító Kroprer család esete is.487 Tolcsváról az egyik jellemző, vezető réteghez tartozó rokonság a Faggyas (Fagias, Fagyaz, Fagyass) nevezetű volt. Faggyas Ferenc 1517-ben és 1520-ban volt bíró. János 1505-ben és 1520-ban esküdti címet viselt, 1515-ben pedig szintén a bírói székben ült. Jellemző, hogy 1520-ban a hatból két poszton képviseltette magát a család a tanácsban. Fonda (Fondah) Antal, Lőrinc és Márton közül utóbbi kettő hivatalviseléséről van tudomásunk. Ok 1506-ban illetve 1515-ben voltak tolcsvai esküdtek. A Nemes família talán valóban nemesi eredetű lehetett. Ezt sajnos nem tudhatjuk biztosan, de az mindenesetre világos, hogy Tolcsva befolyásosabb családjai közé számíthatók. Az oklevelekből ismerjük a családfőt, Györgyöt, valamint a két fiát, Adámot és Pétert. Anyjuk, Erzsébet 1510-től már özvegyként szerepel. Az apa 1505-ben viselte a bírói címet, és ugyanekkor adta el egyik házát és a hozzá tartozó földet is Eperjes városának 5 forintért. Azt, hogy volt mit családjára hagynia, az is mutatja, hogy 1510-ben felesége és két fia egy újabb fundust adott el az eperjesieknek a hozzá tartozó szántókkal és egyéb tartozékokkal együtt, 7 és fél forintért. A telken egyébként két ház állt. Meg kell említenünk még a településről Segéd (Seghyd, Segyd) Jánost és Tamást, akik közül előbbi 1506-ban bíró, utóbbi 1517-ben esküdt volt.488 A családon belüli hivatalbetöltés vizsgálata mellett segítséget nyújthat a helyi vezető réteg helyzetének tanulmányozásához, ha megállapítjuk, hogy melyik - a mezőváros életében nagy befolyással bíró - személy milyen birtokokkal rendelkezett. Egyes rokonságok ugyanis még az átlagos, előzőkben felsorolt, tanácstagokat adó családoknál is nagyobb arányban birtokoltak különféle ingatlanokat. Arra vonatkozólag, hogy tanácstagok szőlőt birtokoltak, 487 DL 11 976. és DL 13 819. 488 Faggyas - DF 217 486., DF 229 261., DF 229 262., DF 229 539., DF 229 629.; Fonda - DF 217 486., DF 229 261., DF 229 262., DF 229 381., DF 229 539., DF 229 629.; Nemes - DF 229 261., DF 229 262., DF 229 381., DF 229 629.; Seghyd - DF 229 261., DF 229 262., DF 229 539.
