Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
III. A tanács és társadalmi háttere 111 kései oklevélben (1521).409 Ehhez hasonló példák még azok is, hogy 1475-ben Liszka levelében, 1513-ban pedig Újhely egy kiadványában említenek ülnököket (assessores). Nyilván, hasonló értelemben használták a kifejezést, mint a tállyai példa esetében.410 A tanáccsal és tagjaival kapcsolatos mezővárosi latin terminológia főként a királyi városokból átvett minták segítségével formálódott ki. A latin szóhasználat logikusan fentről, a királyi városokból terjedt el lefelé, a mezővárosok irányába. Erre a folyamatra kitűnő párhuzamot nyújt a magyar 'polgár' szavunk kora újkori használata. A 16. században ugyanis a falusi jobbágyok ezt a latin cívissel egyenértékű kifejezést kezdték el magukra alkalmazni, mégpedig ehhez minden bizonnyal a mezővárosi mintákat vették figyelembe.411 Feltételezhető, hogy a falusi oklevelekben használt egyéb, városokra emlékeztető fogalmak (mint például a civis és a circumspectus) már a középkorban is a mezővárosok közvetítésével kerültek át a városi használatból a falvakba. Összefoglalva a fentieket úgy látszik, a hegyaljai mezővárosokban a magisztrátust két csoport alkotta. Volt egy szűkebb kör, amely a bíró, vagy bírák, illetve az esküdtek általában csak néhány főt magában foglaló, nyilván mindennapi feladatokat ellátó csoportjából állt. Mellettük ugyanakkor volt egy ennél jóval tágabb tanácskozó testület is, a külső tanács, amelynek feladata nyilván azon fontos ügyek megtárgyalása lehetett, amelyek az egész települést érintették és ezért túlnőttek a bíró és esküdtjei közvetlen hatáskörén. Néhány esetben a tanács tagjai mellett más személyek is meg vannak nevezve oklevélkiadóként. Általában nem lehet tudni, hogy ezek csak az oklevéladással kapcsolatosan szerepelnek-e, vagy pedig a mezőváros irányításában is szerepet játszottak. Utóbbiról lehetett szó például Liszkán, ahol a két helyi officiális is szerepelt kiadóként 1474 és 1481 között.412 Tarcalon a már idézett oklevél kiadói között a tokaji várnagyok neve is felbukkan. Itt valószínűleg nem a mindennapos gyakorlat állhat a dolog hátteré409 Jelentésére lásd Bartal 136. és Lexicon Latinitatis II. 159-160. A tállyai példa a két bíró neve után következik: „ceterique coassessores loci eiusdem". - DF 217 941. 410 Liszkán csak általánosságban említik őket - DF 265 246. Újhelyen a bíró és három esküdtje mellett „ceterique cives ac assessores iudicis" van még megnevezve az oklevél kiadói között. Az ülnökök itt tehát a „bíró ülnökei" voltak. - DF 217 307. Az „assessor"-ok egyébként a megyétől egészen a nagybírákig számos bírói szerv működése során szerepet játszottak, valószínűleg ebből az országos gyakorlatból kerülhetett át a kifejezés a mezővárosi terminológiába. Lásd erre Hajnik: Bírósági szervezet és perjog 152. Vö. Lexicon Latinitatis I. 261. 411 Főként akkor alkalmazták a 'polgár' szót magukra leveleikben, ha birtoklásukkal kapcsolatosan írtak, ha azonban a földesúrral szembeni alávetettségükről beszéltek, akkor szinte mindig a jobbágy kifejezést használták. A szó ilyen formában történő első falusi felbukkanása egyébként 1551-ből, a Somogy megyei Csicsóból ismert. Elterjedésében szerepet játszhatott a középkor végén és a koraújkor elején a mezővárosokban megfigyelhető nagyarányú gazdasági fejlődés és a török harcok miatti népességfluktuáció (azaz mezővárosi polgárok falvakba költözése) is. Összességében a „terminus a szabad életre való paraszti törekvés egyik nyelvi kifejeződése" volt. - Takács L.: Polgár szavunk 351. és 360-361. A következő kiadványokról van szó: DF 214 648., DF 269 671., DF 265 246., DF 264 495., DF 258 868., DL 18 007, DL 31 964. 412
