Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
112 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján ben, hanem inkább az, hogy annak a szőlő ügyében tett végrendelkezésnek, amiről az oklevelet kiállították, egy nemesasszony volt a kedvezményezettje, aki talán nem szívesen állt volna egy pusztán jobbágyi rendű bíróság elé. Amúgy sem valószínű, hogy egy várnagy tevékenyen részt vegyen a mezőváros belső életének felügyeletében. Ez alapján azt kell mondanunk, hogy a várnagyok részvétele az oklevél kiadásában csak erre az ügyre, esetleg még néhány - oklevélben fenn nem maradt - kivételes alkalomra vonatkozhatott csupán.413 Telkibányán a tanácstagok közé tartozhatott a bánya elöljárója, a bányamester (magister montanorum) is. A város 1428. évi oklevelében neve rögtön a bíró után következett, ami talán nem véletlen.414 A tanács kettejük mellett ekkor még hat esküdt bírából állt. A bánya tisztviselői viszont a későbbi forrásokban már nincsenek a magisztrátussal együtt említve. Ez talán a bányaművelés visz- szaszorulásával és a lassú mezővárossá alakulással állhat kapcsolatban. Szintén ebben az oklevélben említik utolsó esküdtként János jegyzőt is. Tapasztalatunk szerint a hegyaljai mezővárosokban - mint ahogy a középkor végén a mezővárosokban általában - ekkor még nem volt saját, a tanács által alkalmazott jegyző. Egyrészt a hivatali írásbeliség sem érhette el azt az intenzitást, ami ezt tette volna szükségessé, másrészt pedig számos egyházi intézmény állt a térségben (így például csak pálos kolostorból három működött egymáshoz aránylag közel), amelyek az alkalmi írnokokat adhatták a mezővárosoknak. A harmadik ilyen dolog, hogy a névanyag alapján több litterátus személy is élt ezekben a mezővárosokban, egy részük tanácstag is volt és a középkor végén már a városi iskolák is elterjedtek a környéken.415 így azt lehet mondani, hogy a telkibányai írnok jelenléte minden bizonnyal a bányaigazgatással függött össze, hiszen ahol bányamester volt, ott elszámolások írására is szükség lehetett. Van néhány eset, amikor a helyi plébános is szerepelt a tanácstagok mellett az oklevél kiadói között. Ez nyilvánvalóan az oklevéladás gyakorlatával állt kapcsolatban. Akkor történhetett ilyen, ha azok, akik az ügyben részt vettek, nem tartották valami miatt kellőképpen hitelesnek a mezővárosi tanács oklevelét, esetleg, ha végrendeletről volt szó és így a lelki ügyek megkívánták a pap jelenlétét.416 Erre utal az a tény is - amiről egyébként a későbbiekben lesz szó - hogy a hegyaljai mezővárosokban végig megfigyelhető a tanács és a helyi 413 DL 99 498. 414 DL 11 976. - „Nos Nicolaus dictus Kabishopt iudex, Nicolaus Pudepruczh magister montanorum..." stb. Máshol a megnevezése „iudex montium" volt. Lakatos: Hivatali írásbeliség 68. 415 Csak két példa olyan iskolamesterre, akik bizonyosan mezővárosi oklevelet foglaltak írásba: „est emanatum et conscriptum per Antonium scolasticum de Miskolcz, protunc rector scole de sepefata Thalya" - DF 215 141 (1485, Tállya); „Laurentius scolasticus de Nagyhalaz, protunc rector schole oppidi Thalya" - szintén DF 215 141 (1524, Tállya). 416 1350-ben két nemesi család között zajlott birtokper Patakon, és nyilván az ő kérésükre van ott az oklevél kiadói között a helyi plébános is. - DL 76 988. Ilyen fordul még elő emellett Szántón 1485-ben (DF 215 139. és DF 215 140.), valamint Tolcsván 1505-ben (DF 229 262.).
