Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
110 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Ahogyan azt már említettük, a másik ilyen kifejezés a consul volt, ami Patakról, Szikszóról, Telkibányáról és Tárcáiról ismeretes. Figyelemre méltó, hogy consulból szinte minden ismert esetben tizenkettő volt a bíró mellett. Ennek a sajátosságnak is valószínűleg valamilyen városi minta átvétele állhat a hátterében. Úgy tűnik azonban, hogy míg a városokban leginkább az esküdteket hívták így, mezővárosokban, a Hegyalján és például Miskolcon is a bíró és az esküdtek mellett álló szélesebb (tanácsadó?) kör megnevezése volt, hasonlóan a „vénekhez".405 Hasonló értelemben fordulhatott elő Telkibányán is, 1494-ben.406 Tarcalon a település egyetlen ismert középkori oklevelében szerepelnek 1434-ben, a bíró és két esküdtje említése után.407 A „választott polgárokéra Liszkáról van adatunk. Először 1475-ben tűnnek fel, és ekkor még pontos számukat sem említették. Ezután azonban már minden alkalommal közlik azt is az oklevelek, hogy húszán vannak.408 A coassessores, amely jelentése szerint 'bírótárs', vagy 'ülnöktárs' értelemmel bírt, egyedül Tállyán volt használatos, és csak egyetlenegyszer fordul elő egy „senes" szerepelt: „duodecim electi seniores ceterique cives et universi hospites de Theczw". A máramarosi mezővárosok a mintát egyértelműen Szőllősről vehették át, kiváltságaik (az 1329. évi privilégium: DL 2539. Kiadása: CDH VIII/3. 353-356.) nagy részével együtt, ahol 1515-ben hallunk 24 vénről: „duodecimque iurati et viginti quattuor senes de eadem". DL 84 623. 405 Patakon 1491-ben van szó „consul"-okról. Itt a bíró és a négy esküdt mellett „cives ac duodecim consules necnon universitas hospitum de Sarospathak" áll az oklevél kiadójaként. - DL 19 715. A szikszói „consul"-okkal kapcsolatosan a fogalmazás viszont nem teszi lehetővé, hogy megállapítsuk: ez a kifejezés az esküdtekre vonatkozik-e, vagy pedig a tizenkét esküdt mellett állt még ugyanennyi „consul" is. Itt ugyanis a bíró mellett további tizenkét név van felsorolva, majd pedig „iurati et duodecim consules" szövegrész következik. - DL 17 342., DL 17 345., DL 17 346., DL 17 347. (mind 1472); DL 18 694. (1482): a bíró mellett tizenkét „iurati et universi consules de Zykzo" állt. A tizenkettes szám alól egyetlenegy kivétel van, mégpedig egy 1414. évi szikszói kiadványban. Itt ugyanis a bíró és kilenc „iurati et ceteri consules de Zykzo" szerepel kiadóként. - DL 10 258. A „consul" cím egyébként ismert és általános volt mind a magyarországi, mind az európai városi gyakorlatban. „Consul"-ról van említés a 15-16. századi Magyarországon többek között: Bártfa - ZSO II. 7884. sz; Bazin - DL 18 015; Székesfehérvár - DL 18 022; Karánsebes - DL 93 793; Kassa - ZSO II. 5600. sz; Lőcse - ZSO VI. 2458. sz; Miskolc - Bándi: Pálosok oklevelei 575; Nagyszeben - ZSO I. 4814. sz; Somorja - DL 107 604; Szenic - CDH X/7. 623; Trencsén - ZSO V. 2536. sz; Zsolna - ZSO VI. 73. sz; Kurima - DF 218 056; Sztropkó - DF 215 468. stb. Néhány mezővárosi példát idéz még Bácskai: Mezővárosi önkormányzat 13. jegyzet. Lakatos Bálint szerint is az úgynevezett „külső tanáccsal" áll kapcsolatban a kifejezés. Lakatos: Hivatali írásbeliség 65-67. 406 A település vezetői a Kassának küldött levelüket írják alá a következőképpen: „Iudex iurati- que cives ac ceteri incole sew consules dicte civitatis". - DF 271 490. A két szó egymás mellé állítása nyilván nem arra utal, hogy minden lakos egyúttal consul is lett volna, hanem éppen arra, hogy a „consules" volt az a szerv, amely ezeket a lakosokat képviselte. 407 DL 99 498.: „universi consules de eadem". «e 1475-ben a két officiális és a két esküdt bíró után említik őket: „civesque electi" megnevezéssel. - DF 264 495. Ezután mindig következetesen a bírók és esküdtek után, ebben a változatban szerepelnek: „ac viginti electi homines" - DF 272 257. (1483), egy alkalommal pedig mint „atque viginti homines electi". - DL 63 870. (1489).
