Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
III. A tanács és társadalmi háttere 103 Vámosújfalu például, amely még a Csánki-féle két feltételnek sem felelt meg, azaz ez alapján egyszerű faluként értékelhető, a középkor végén egy datálatlan oklevélben értesíti Bártfát arról a tanúkihallgatásról, amit két bártfai polgár újfalui viszálya ügyében tartott. A tanúkat saját pecsétjükkel idézték meg, a település lakói hospesként vannak említve, az oklevél kiadói pedig esküdt bírák voltak (mégpedig többen is: iudices iurati). Újfalu éppenséggel amúgy sem tartozhatott a jelentéktelenebb zempléni falvak (?) közé, hiszen vámszedő hely is volt, a fentiek alapján pedig önkormányzati szervezete sem lehetett annyira fejletlen.370 Bekecs falu 1517-ben küldött levelet a kassai tanácsnak, abban az ügyben, hogy egy kassai polgár Kassa színe előtt vásárolt meg egy bekecsi szőlőt. A falu bírája és esküdtjei, illetve a polgárok (ceterique cives) kitűztek ezért egy megfelelő időpontot, hogy a felek előttük is jelenjenek meg tanúikkal.371 Még ennél is sokatmondóbb az egri püspök földesurasága alatt lévő Hejce példája. A hejcei jobbágyok 1519-ben egy szőlő adásvétele ügyében állítanak ki oklevelet. Az oklevél kiadója kilenc hejcei polgár, akikre egyenesen a „körültekintő" (circumspectus) jelzőt alkalmazzák, ami pedig köztudottan még mezővárosokban sem volt gyakran használt terminológia, nemhogy a falvak lakói esetében. Az ügy során a helyi Mindenszentek-egyház templomgondnokai bocsátják áruba annak egy szőlőjét, a vevő pedig egy kassai polgár. A szokásjog is nagy szerepet kap, először akkor, amikor elmondják, hogy a szőlőről előzőleg már kihirdették, hogy aki akarja, Karácsonytól Szent Gergelyig megveheti, másodszor pedig a szavatosságvállalás szabályairól szólva, amikor úgy rendelkeznek, hogy az ügy megtámadói egy szőlőt és a vételárat is tegyék le a per kezdete előtt.372 Hasonló jellegű joghasználattal bíró falvakat egyébként ezeken kívül is ismerünk a környéken.373 Érdemes a fenti példákat néhány hegyaljai mezővárosból származó, részben már említett ténnyel is összevetni. Ahogyan azt már ismertettük, Liszka élén officiálisok álltak a tanács mellett és ugyanúgy egyházi földesuraság alá tartoztak, mint például Hejce. Tolcsvát saját bírója nevezte egyszerű falunak, holott mások oppidumként is említik a középkor végén. Bodrogkeresztúr mezőváros 1466. évi kiadványában, amelyet egy malomadomány ügyében állítottak ki, csupán hat helyi polgár van megnevezve kiadóként (igaz, ezek legalább 370 A tanúkat „sigillo nostro coram nos(!) vocando" idézték meg. - DF 214 701. A pecséttel idézés egy valószínűleg nyugati eredetű eljárás volt, amit már Szent László idejétől az egyházi és világi bíróságok egyaránt alkalmaztak. Hajnik: Bírósági szervezet és perjog 186-188. A vámra lásd 154. jegyzet. 371 „quam vineam eidem supra dicto Laurencio Michael Jerewz, Bude commorans coram vestris dominationibus contulisset et resignasset possidendam scilicet et habendam... sed in factis, eiusdem iam dicti Michaeli Jewrewz, qui videlicet in presenti vineam coluit, intendo probo, quatenus ipsi a dicto Michaele suam partem vinee pecuniis ab eodem emisset. Idcirco ad voluntatem ambarum partium terminum competentem, et idoneum ad huiusmodi probationem missimus". - DF 271 641. Az ügyet említi Lakatos: Ingatlanforgalmi ügyek 140-141. 372 „Nos, circumspecti et discreti cives de Heyche, videlicet..."stb. DF 217 817. Ilyen például a Felső-Tisza-vidéken Ajak és Nagyhalász. Gulyás: Civitas vagy oppidum 402- 403. 373
