Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

I. Zsidótörvények és zsidóellenes rendeletek a mindennapokban

lakóhely meg nem állapíthatása következtében egyesek a honvédelmi kötelezettségek teljesítése alól mentesülnek.

A házfelügyelőkre nehezedő különleges feladatok jelentősége kétségtelenné teszi, hogy a mai rendkívüli időkben azoknak elfogulatlan és a közérdeket egyébként is kielégítő ellátására a zsidók nem alkalmasak.

Feltétlenül szükségesnek látszik tehát a tervezet 1. §-ában foglalt annak a szabálynak megállapítása, amely szerint zsidót házfelügyelőként alkalmazni nem szabad.

De ugyanazok az indokok, amelyek a zsidóknak a házfelügyelői alkalmazásból való eltávolítása mellett szólnak, fennállanak a házgondnoki (házkezelői) megbízatás tekintetében is. A házgondnokok ugyanis részben közvetlenül (pl. a lakások bérbeadása tekintetében) részben pedig annál fogva, hogy a házfelügyelő alkalmaztatásának megszüntetése tőle függ, és így a házfelügyelőre megfelelő kényszert gyakorolhat, módja van mindazoknak a káros hatásoknak az előidézésére, amelyek zsidó házfelügyelő alkalmazása esetében előállhatnak. Tekintetbe kell még venni azt is, hogy a házfelügyelői alkalmazás tilalmát a házgondnokra vonatkozó megfelelő szabály hiányában nyomban ki lehetne játszani akként, hogy a volt házfelügyelő a rendelet hatályba lépésétől kezdve házgondnokként alkalmaztatnék, a házfelügyelői lakásban továbbra is bennmaradna, a házfelügyelői tennivalókat pedig - esetleg felosztva - egyes bejáró alkalmazottak látnák el. Feltétlenül indokolt tehát az 1. §-nak az a rendelkezése is, amely szerint a házfelügyelői alkalmazás tekintetében megállapított tilalom a házgondnokra (házkezelőre) is vonatkozik.

Annak elhárítására pedig, hogy a házgondnokra vonatkozó tilalmat ki lehessen játszani azzal, hogy a háztulajdonos a házat - akár színlegesen, akár valóban - eddigi zsidó házgondnokának haszonbérletbe adja, a haszonbérlő pedig az időlegesen reá szállott tulajdonosi jogok közül annak a jognak a gyakorlásával, amely szerint a tulajdonos a házat maga kezelheti, a házat továbbra is kezelhesse, a 4. §. tartalmaz rendelkezést. E szerint a rendelet hatályba lépése után létesült haszonbérleti jogviszony esetében a házhaszonbérlő, ha zsidó, köteles nemzsidó házgondnokot alkalmazni.

Annak megállapítása, hogy a rendelet alkalmazása szempontjából ki a nemzsidó és ki a zsidó, az 1941:XV. törvénycikknek, az ún. fajvédelmi törvénynek a 9. és 16. §-át kell az 1. §. második bekezdéséhez képest alkalmazni, azzal - a különböző jogszabályokban (pl. 150/1941. M.E. számú rendeletben) és jogszabálytervezetekben (pl. a honvédelmi törvény novellájának tervezetében) már alkalmazott - eltéréssel, hogy a 9. §. utolsó bekezdésében említett személyek, azaz azok a félvérek, akik kereszténynek születtek vagy legkésőbb életük hetedik évének betöltése előtt kereszténnyé lettek, nemzsidók.

Míg az 1. §. az ezután létesülő jogviszony tekintetében állapítja meg a szabályt, addig a 2. §. a rendelet hatályba lépésekor fennálló házfelügyelői, ház63