Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
Oszkár lelkészt, ki azt kérdezte tőle, hogy miért akar kitérni. Az ő felelete az volt, hogy kivándorlás miatt volna arra szüksége, mert ha keresztény vallá- sú, okmányait könnyebben be tudja szerezni. Worschitz felvilágosítása alapján 1941. december havától 1942. január haváig tanult, s akkor felvette a római katolikus vallást. Ez alkalommal Worschitztól keresztlevelet is kért, azonban az azt mondta neki, hogy mielőtt külföldre utazna a keresztlevél a birtokában lesz. Ugyanakkor azt az ajánlatott tette neki Worschitz, hogy idegen országokon fog keresztül utazni, sokkal ajánlatosabb lenne, ha egy régebbi kereszt- levelet szerezne be a részére, vagyis ha a keresztlevélen az lenne feltüntetve, hogy ő (Alter) már régebben kikeresztelkedett volna, mert mint Worschitz mondotta, a papság szívesen segít ilyen esetekben. Úgy beszélték meg, hogy Alter pár nap múlva telefonon felhívja Worschitzot. Emlékezete szerint 1942. január elején fel is hívta azt, ki közölte vele, hogy sikerült neki beszerezni vidéken a keresztlevelet, mely szerint őt nem 1942. évben Budapesten, hanem 1916. évben Leányváron keresztelték meg. Worschitz azt ajánlotta neki, hogy pár nap múlva írásban kérjen egy másodpéldányt annak ellenőrzéseként, hogy minden rendben van. Ő azt meg is tette, és még annak a hónapnak utolján 2 db másodpéldányt kért a leányvári lelkészi hivataltól, mit postán a szokásos kiállítási költsége fejében meg is kapott. Mivel Worschitz tőle pénzbeli ellenszolgáltatást nem kért, annak vásárolt mintegy 250 P értékű ajándékot, mint egy névjegy kíséretében annak el is küldött. Védelmére előadta, hogy a hamis adatok alapján kiállított keresztlevelet a külföldi utazásához akarta felhasználni. 4. Kertész Sándor: Személyi adatai az 1. lapoldalon tárgyalva. Kikérdezése alkalmával előadta, hogy 1937. évben Budapesten a II. kér. Margit körúti római katolikus plébánián feleségével együtt áttért. 1941. évben az a gondolata támadt, hogy kivételezést fog kérni. A kivételezésre azonban egy olyan okmányra volt szüksége, mely bizonyította volna, hogy még 1919. év előtt kikeresztelkedett. A II. kér. Szent Domonkosrendi plébánián egy ilyen keresztlevél kiállítása iránti kérelmét megkísérelni nem merte ezért táraságban érdeklődni kezdett ennek megszerzési lehetőségéről. Valakitől, kinek nevére már nem emlékszik vissza azt a felvilágosítást adta neki, hogy keresse fel ez ügyben dr. Csillag Ernő ügyvédet, aki Budapest Thurzó közben lakik, azt valószínű tud ilyen kereszt- levelet szerezni részére. 1942 tavaszán felkereste dr. Csillagot (5. alatt tárgyalt gyanúsított), és előadta annak, hogy mit akar, dr. Csillag azt mondta, hogy keresse fel pár nap múlva, addigra meglátja, mit lehet csinálni. Ennek a megbeszélésnek értelmében tényleg fel is kereste azt, ki közölte vele, hogy be lehet szerezni a kívánt adatokat tartalmazó hamis keresztlevelet, de az 1500 P-be fog kerülni. Ő azt válaszolta, hogy ha a keresztlevelet megkapja, azonnal kifizeti a kért összeget. Ezt követőleg 2-3 nap múlva dr. Csillagtól tényleg meg is kapta a keresztlevelet, melynek adatai szerintő 1919. évben Leányváron kikeresztelkedett. Dr. Csillagnak ez alkalommal ki is fizette a kért 1500 P-t. Előadása szerint Miklósi lelkészt személyesen nem ismeri, Leányváron sohasem járt. 181
