Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
Védelmére előadta, hogy hamis adatokat tartalmazó keresztlevél beszerzésére az késztette, hogy a zsidótörvény szigorú rendelkezései alól mentesítse magát, hogy mint kikeresztelkedett egyén nem akart állandóan folytonos zaklatásoknak kitéve lenni. 5. Dr. Csillag Ernő: Személyi adati az 1. lapoldalon tárgyalva. Gyanúsítottként történt kikérdezése alkalmával tagadta, hogy a 2.) alatt tárgyalt Worschitz és a 4.) alatt tárgyalt Kertész azon előadása, hogy a Kertész részére ő szerezte volna meg a keresztlevelet, fedné a valóságot. Mint előadta, Kertész Sándort sohasem ismerte, azt sem látta, attól nem kapott 1500 P-t azért, hogy hamis adatokat, tartalmazó keresztlevelet szerezzen be részére. 6. Kiss Lajos János: Személyi adatai az 1. lapoldalon tárgyalva. Gyanúsítottként történt kikérdezése alkalmával a terhére rótt cselekmény elkövetését beismerte. Előadta, hogy 1941. év augusztus havában tért vissza Franciaországból hol mintegy 12 évig tartózkodott. Felesége Geiringer Erzsébet (7. alatt tárgyalt gyanúsított], kit Párizsban feleségül vett, zsidó fajú nő volt. Felesége varrónő volt és annak szerettet, volna üzletet nyitni, de mint zsidó nő, az engedélyt nem kaphatta meg, ezért mások tanácsára kutatni kezdett, hogy hol tudna felesége részére egy antedatált keresztlevelet szerezni. Eközben találkozott egy név szerint általa nem ismert ügynökkel, ki megadta neki Worschitz Oszkár budapesti lelkész címét azzal, hogy azt keresse fel. Emlékezete szerint 1941 decemberében fel is kereste Worschitzot egymás után két esetben is. A második esetben Worschitz az után azt mondotta neki, hogy menjen ki Leányvárra, az majd az ad neki, ugyan akkor átadott egy mise ruhát is azzal, hogy azt pedig vigye magával Miklósinak. Miklósinak elmondotta, hogy Franciaországból jött haza és hogy miért volna szüksége a hamis adatokat tartalmazó keresztlevélre. Miklósi ezt válaszolta, hogy hajlandó azt kiadni, de csak abban az esetben, ha egy pár nevet beír az anyakönyvekbe, mit ő el is vállalt. Az 1935. év, hol hely lett volna, az, mint időpont nem volt neki megfelelő, ezért az első látogatása eredménytelen maradt, de nem sokára mégis ismét kiutazott. Ha jól emlékszik, akkor már feleségével együtt és akkor feleségét Miklósi meg is keresztelte. A keresztelés után elment Miklósi irodájába, ki átadott neki egy papírlapot, és megmagyarázta, hogy mit hova kell írni, majd átadta neki az 1935. évi születési anyakönyvet, hová ő bevezette a neki átadott papírlapról a kereszteltek anyakönyve 57. Iapszám36-41 folyószám alatt levőket, melyből a 36-40 folyószám alatt levő adatok előtte ismeretlen egyéneké voltak a 41. folyószám alatt levő pedig a felesége adatait tartalmazta. (L. 4. számú melléklet 3, 4, 4, 8, 9, és 10 folyószám) Majd az 1916. évi könyv 81. lapoldal 39. folyószám alatt levő szinten ismeretlen adatot. (4. melléklet 2. folyószám) Tekintettel, hogy Miklósi az antedatált keresztlevélért tőle pénzt nem kért, csupán a beírásokat, megkérdezte Miklósit, hogy mennyivel tartozik. Miklósi azt válaszolta, hogy a keresztelést, amennyit ad az egyháznak, mire ő 100 P-t adott. A keresztlevélről még egy másodpéldányt is kért emlékezet szerint ké182
