Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
kozott Budapestről elmenni Leányvárra, mire Bányásszal együtt személygépkocsin kimentek Miklósihoz. Egy ideig beszélgettek közömbös dolgokról, majd Bányász felállva Miklósit kihívta a szobából annak irodahelyiségébe, honnan mintegy félórai távoliét után tértek vissza. Ő ezen idő alatt Miklósi nőtestvéreivel társalgott. Arról nem szerzett tudomást, hogy Bányász és Miklósi között mi történt az irodában. Az 1.) alatt tárgyalt Miklósi és a 9.] alatt tárgyalt őr[izetes] Molnárné előadásával szemben előadta, hogy dr. Molnárné személyére nem emlékezik. Felismerés végetti szembesítés után hozzávetőlegesen felismerni vélte dr. Mol- nárnét. A helytelenül kiállított keresztlevél ügyre már nem tud emlékezni. Megtörténhetett, hogy nevezett nála járt ez ügyben és azzal beszélt is, valamint, hogy annak megígérte közbenjárását Miklósinál, sőt az is meglehet, hogy még pénzt is kért dr. Molnárnétól Miklósi részére, de tagadja, hogy abból a maga részére valamit is megtartott volna. Tagadja azt is, hogy a dr. Molnárné által említett 300 P-t magánál tartotta volna. Ha Molnárné adott volna át neki pénzt, azt maradéktalanul el is jutatta Miklósinak. A 6.) és 7.) alatt tárgyalt Kiss Lajos János és felesége ügyében előadta, hogy Kiss két alkalommal járt nála, és kérte őt, hogy felesége részére állítson ki egy régebbi keletű keresztlevelet, de ő ezt nem vállalta el. Mikor Kiss második esetben járt nála, hogy az ügyet magától elhárítsa, Kissnek Miklósi László leányvári lelkészt ajánlotta azzal, hogy az valószínűleg meg fogja csinálni. Ez alkalommal megkérte Kisst arra is, hogy vigye el magával a Miklósi részére elkészített és nála volt miseruhát. Kiss a miseruhát magához vette és elutazott Leányvárra, többet nála nem jelentkezett. Tagadja, hogy Kiss az ő megbízása folytán kereste volna fel Miklósit azzal, hogy mint nyomdász hamis adatokat vezessen be a megkereszteltek anyakönyvébe. Az 4.) alatt tárgyalt Kertész és az 5.) alatt tárgyalt dr. Csillag Ernő gyanúsítottak ügyére vonatkozólag előadta, hogy emlékezete szerint 1941. évben dr. Csillag ugyanabban az utcában lakott, mint ő. Csillag a plébánia hivatalban felkereste őt és kérte, hogy egy Kertész Sándor nevű egyén részére szerezzen neki egy antedatált keresztlevelet. Az adatokat Csillag szolgáltatta. Előadása szerint elvállalta, hogy dr. Csillag kérését teljesíti, és Miklósi László leányvári lelkésznek megírta a levelet, melyben kérte Kertész keresztlevelét, kb. egy hét múlva az meg is érkezett, mit azonnal átadott dr. Csillagnak. Tagadja, hogy pénzt kért, vagy kapott volna. A 3.) alatt tárgyalt Alter Henrich gyanúsított keresztlevelének megszerzését levélben intézte el, azonban tagadja azt, hogy azért pénzt vagy egyéb ellenszolgáltatást kapott volna attól. 3. Alter Henrich: Személyi adatai 1. lapon tárgyalva. Gyanúsítottként történt kikérdezése alkalmával előadta, hogy 1941. december havában a zsidó vallásból római katolikus vallásba akart kitérni, s ez ügyben felkereste Worschitz 180
