Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
Worschitztól az Alter Henrich féle keresztlevél kiállításáért kb. 300 P-t kapott azonnal. Ő Altert nem ismeri, azt sohasem látta. Alter ezt követőleg pár napra még 2 db másodpéldány kiadását kérte levélben, mit ő ki is állított a szokásos kiállítási összegért. 1942. január havában az Alter féle keresztlevél kiállítása alkalmával hozta magával Worschitz még Kóhn Gabriella (dr. Molnár F. Józsefné, 9. alatt tárgyalt gyanúsított] adatait is, kinek részére szintén állított ki egy olyan kereszt- levelet, mintha az a leányvári templomban keresztelkedett volna meg 1935. december 17-én. Emlékezete szerint ezért, Worschitztól csak 100 P-t kapott, mert Worschitz arra hivatkozott, hogy ez az egyén szegény, s többet nem tud fizetni. A keresztlevelet valamilyen oknál fogva helytelenül állította ki, mire Molnárné levélben fordult hozzá. Ő személyes tárgyalásra hívta meg Molnár- nét, ki egy vasárnapi napon, Leányváron meg is jelent. Azonnal kiállított annak egy másik keresztlevelet, majd mivel annak még nem indult Budapest felé a vonata, beszélgetni kezdett azzal, s eközben megkérdezte Molnárnét, hogy meg van-e keresztelve? Mire Molnárné megmutatta neki okmányait, melyre rá volt vezetve a kikeresztelkedés ténye. Ezt ő azért kérte, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha már keresztlevelet ad ki, zsidó fajú egyéneknek, melyeken feltünteti, hogy azok keresztények, akkor valami tárgyi bizonyítékot is kapjon Worschitz azon becsületszavára, hogy csak olyan egyénekről lehet szó, kik ki vannak keresztelkedve, s csupán korábbi kelettel kell kiállítani a keresztleveleket. Ez alkalommal megkérdezte Molnárnét arra vonatkozólag is, hogy Worschitz mennyit kért, illetőleg ő mennyit adott annak a keresztlevél kiállításáért, mire Molnárné ezt felelte, egy összeg volt (valami 300 P) mely aránytalan volt a neki Worschitz által átadott 100 P- el szemben, így nem is állt arányban az ő (Miklósi) által vállalt felelősséggel. Előadja még, hogy a Molnár- néra vonatkozó adatokat a később Kiss Lajos Jánossal (6. alatt tárgyalt gyanúsítottal) íratta be az 1935. évi kereszteltek anyakönyvének 37. folyószáma alá. Mint emlékszik 1941. december havában Kiss Lajos nyomdász megjelent nála a leányvári plébánián és egy miseruhát adott át azzal, hogy azt Worschitz lelkész küldötte neki Budapestről. A ruha átadása után Kiss megkérte, hogy felesége Geiringer Erzsébet (7. alatt tárgyalt gyanúsított) részére egy kereszt- levélre lenne szüksége 1935. évi keltezéssel. Kissnek kérését teljesítette azzal a kikötéssel, hogy feleségének adatain kívül még több hamis adatot, tartalmazó bejegyzést eszközöljön a megkereszteltek anyakönyvébe. Kiss Lajos vállalkozót is erre és az általa bediktált és megmutatott helyekre bevezette a kereszteltek anyakönyvébe az adatokat. (1916. évi kereszteltek anyakönyve 81. lapoldal 39. folyószám alá és az 1935. évi kereszteltek anyakönyvének 57. lapszám 36-41. folyószám alatt levő adatokat) 1942 decemberében Kiss Lajos ismét megjelent Leányváron, mely alkalommal, magával hozta feleségét is, nevezettek közölték vele, hogy az asszony egyáltalán nincs megkeresztelve, de Párizsban a lelki előkészületeket megtette. Miután meggyőződött arról, hogy 178
