Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
ben az így kiállított keresztlevelek csak egyszeri bemutatásra fognak szolgálni, s azokat az érdekelt egyének utána azonnal megsemmisítik. Ez persze bizonyos anyagi ellenszolgáltatással is járna. Worschitz ugyan akkor már magával hozott ilyen keresztlevél adatokat, mint mondotta, van neki egy orvos család ismerőse, kinek valahol igazolni kellene a keresztény származását, ugyanis az orvos feleségének édes atyjáról kellett volna egy keresztlevél. Worschitz rábeszélésére a kért keresztlevelet meg is csinálta. (4. melléklet 1. folyószám] Worschitz a kiállított keresztlevélért neki emlékezete szerint azonnal 300 P-t fizetett. Az iktatókönyv tanúsága szerint ez 1941. október 17-én történt. Ugyanekkor még azt is közölte vele Worschitz, hogy több darabról lenne szó. 1941. kb. november havában Worschitz egy alkalommal egy magát Bányász Jenő vagy Jánosnak nevező egyénnel érkezett meg Leányvárra látogatóba. Worschitz és Bányász hozzá személygépkocsin jöttek, mint emlékszik rá. Beszélgettek egy darabig, majd Bányász őt félrehívta, és úgy rémlik neki, mintha a Farkas Karolina (Babusik Ferencné 8. alatt tárgyalt gyanúsított] részére kért volna egy keresztlevelet. Határozottan állítja, hogy Bányászt azelőtt nem ismerte, azzal őt Worschitz Oszkár ismertette meg, tehát valószínűnek tartja, hogy a valótlan keresztlevelek kiadásának lehetőségéről Worschitz már azelőtt tájékoztatta Bányászt. Bányász valamilyen oknál fogva később ragaszkodott ahhoz, hogy az általa kért okmányok adatait a megkereszteltek anyakönyvébe bevezessék, ezért a Farkas Karolin adatait a majd később Bányász révén megismert Csertő Gábor nyug. állományú lelkész írta be az 1919. évi kereszteltek anyakönyvbe 89. lapoldal 10. folyószámként. Előadása szerint az itt előadottakat nem állítja határozottan, csupán úgy rémlik neki, mintha így lett volna, ugyanis nem emlékszik már 3 év után pontosan arra sem, hogy menynyit kapott ezért a keresztlevél kiállításáért, de valószínűnek tartja, hogy 200 P-n alul nem csinálta meg. Worschitz a délutáni órákban tőle elbúcsúzva eltávozott Bányásszal együtt Leányvárról. Farkas Katalin (Babusek Ferencné] 1942 nyarán levélben kért még egy másodpéldányt, melyet annak ugyanúgy el is küldött a szokásos 5 P. díjazás ellenében. Babuseknét személyesen nem ismerte, azt sohasem látta. Az okmányok kiadásának megtörténtét az iktatókönyvbe bevezette. Az iktatókönyv tanúsága szerint Alter Henrich (3. alatt tárgyalt gyanúsított] keresztlevelét 1942. január 10-én adta ki. (4. melléklet 2. folyószám]. Emlékezete szerint az Alter keresztlevelének kiállítására szükséges adatokat Worschitz Oszkár (2. alatt tárgyalt gyanúsított] hozta magával, mely szerint kiállította a keresztlevelet úgy, mintha Altert 1916. december 14-én Leányváron megkeresztelték volna. Az adatokat később egy Worschitz által odaküldött Kiss Lajos János (6. alatt tárgyalt gyanúsított), nevezetű nyomdász írta be, ki az anyakönyvbe való beírásért szintén kapott egy antedatált keresztlevelet. Az 1916. évi kereszteltek anyakönyvének 81. lapoldal 39. folyószámaként. 177
