Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
A nyomozó által megállapított adatokat a központi nyomozó parancsnokság 1944. július 15-én kelt 2653/Bün. 1944. szám alatt bejelentette az Állam- védelmi Központnak, és mivel köztisztviselőkről volt szó, kérte a nyílt nyomozás lefolytatását Miklósi László és társai ellen. Az Államvédelmi Központ 1944. július 18-án kelt Ávk.Ü.870/1944 szám alatt Miklósi László leányvári római katolikus lelkész ellen a nyílt nyomozás lefolytatást rendelte el azzal, hogy a nyomozati iratokat a tek. Címhez való beterjesztés előtt az Államvédelmi Központhoz betekintés végett terjessze fel. A nyílt nyomozás során a kereszteltek és házasultak anyakönyvének, valamint az iktatókönyvnek egyeztetése által megállapítást nyert, hogy Miklósi László leányvári lelkész 1941. október 17-től 1944. április 29-ig bezárólag a 4., 5., 6., és a 7. mellékletben felsorolt antedatált keresztleveleket és házassági kivonatokat adta ki különböző összegekért. Gyanúsítottak 1. Miklósi László: Született 1910. február 2-án, Felsőgallán, római katolikus lelkész, leányvári illetőségű és odavaló (plébániai) lakos. ír, olvas, katonai szolgálat szempontjából lelkészi kedvezményben részesült. Kb. 35 000 P. értékű ingó vagyonnal, rendelkezik. Állítása szerint büntetlen, atyja: Miklósi Antal, anyja: Reiner Mária. Gyanúsítottként történt kikérdezése alkalmával a terhére rótt bűncselekményt beismerte. Előadta, hogy 1937. szeptember 1-én vette át kinevezés folytán a leányvári római katolikus lelkészi hivatalt. A javadalmazása elég csekély volt, s az egyházi ingatlan nagyobb arányú beruházást követelt, valamint neki sem volt meg a szükséges bútormennyisége, mert azelőtt, mint káplán működött. Mind ennek beszerzése nem állt arányban jövedelmével, ezért adósággal küzdött, hogy nyomasztó adóságait kifizethesse 1941. év nyarán a napra és hónapra már nem emlékszik. Levélben Worschitz Oszkár lelkész társához fordult azzal a kéréssel, hogy nyújtson részére 2000 P. személyi kölcsönt a szokásos kamat mellett. Levelére Worschitz nem válaszolt, hanem személyesen kereste őt fel Leányváron, azonban az általa kért kölcsön összegéről csak annyiban esett szó, hogy volna most egy alkalom, amikor a kérdéses összeget könnyen össze lehetne szedni, ugyanis abban az időben igen sok embernek kellemetlensége volt okmányai miatt a zsidótörvény miatt. Mint Worschitz mondotta, volna egy pár ember kik, már kikeresztelkedtek a zsidó vallásból (erre Worschitz becsületszavát is adta) római katolikussá, kiknek meg van ugyan az áttérési bizonyítványuk, antedatált keresztleveleket kellene azoknak adni, vagyis úgy feltüntetni, mintha Leányváron keresztelkedtek volna ki és jóval korábban, mint a valóságban. Worschitz ez alkalommal rábeszé- lően mesélt arról, hogy minden utókövetkezmény nélkül egész veszélytelenül meg lehet ezt csinálni, hiszen csak emberbaráti szívességről volna szó, külön176
