Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
során születtek meg az egyes városok monográfiái. Kecskeméten Ferenczy Móric és Hornyik János, Kiskunfélegyházán Honthy László, Kiskunhalason Toóth János és Nagy Szeder István szerzett elévülhetetlen érdemeket a helytörténeti forrásanyag rendezésében, illetve közzétételében. Az 1950. évi 29. tvr. megjelenése után az egyes városok, nagyközségek, majd a különféle szervek beszállított irategyüttesei révén állott össze a ma is meglevő levéltári anyag. Baja levéltárának Kecskemétre történő szállításával a jelenlegi raktárak gyakorlatilag be is teltek, s csak a selejtezés révén nyert helyre lehet évek óta újabb iratanyagot behozni. A létszám növekedése nem követte az anyaggyarapodást. A kezdeti négy főről lassan emelkedett az intézmény dolgozóinak száma. 1968-ig az iratok tömege többszörösére, a kezelőszemélyzet létszáma csupán duplájára nőtt. Számottevő fejlesztésre csak az utóbbi években került sor. Jelenleg 16 fő gondoskodik az anyag feldolgozásáról és a levéltár egyéb feladatainak ellátásáról. A levéltár gyűjtőköre a jelenlegi Bács-Kiskun megye területére, ezen belül 106 községre és az előbbi hat városra terjed ki. A levéltár iratanyaga 1980. december 31-én 6300 folyóméter. A legrégibb eredeti irat a kalocsai káptalan 1334. október 6-án kelt chirographuma, amelylyel együtt a levéltár 23 Mohács előtti oklevelet őriz. A feudális és tőkés kori irategyüttesek gerincét a városok és néhány nagyközség (egykori mezővárosok) levéltárai alkotják. A mai megye területén 1923-ig megyeszékhely nem volt. így az ezt megelőző időszakból megyei közigazgatási, illetve bírósági anyag nincsen, csak a kalocsai és a kiskunfélegyházi főszolgabírók iratai képeznek bizonyos értelemben kivételt. Annál gazdagabb és figyelemre méltóbb néhány város ide vonatkozó anyaga. Baja város levéltárából mindenekelőtt a tanács (1724-től) és a polgármesteri hivatal (1881-től) iratait kell kiemelni. Különös figyelmet érdemel Kecskemét város levéltára az említett súlyos pusztulások ellenére is. Az egész Duna— Tisza közére vonatkozóan mellőzhetetlen minden XVII. századi irata, mivel a hódoltság területének és a felszabadító harcok időszakának eseményeit ezen kívül jóformán csak Nagykőrös levéltára dokumentálhatja. A tanácsi (1599-től), az adópénztári (1633-tól), a számvevői iratok (1667-től) és a számadási lajstromok (1663-tól) nemcsak a gazdasági élet, hanem a közigazgatás és bíráskodás történetére vonatkozóan is rendkívül értékes források. Ezeken kívül a városban működő úriszék, a városi bírószék és a II. József-kori kataszteri felmérés irataira kell a figyelmet felhívni. A rendkívül gazdag kapitalista kori irategyüttesek közül a tanács, a polgármesteri hivatal és a főispán iratain túl mindenekelőtt a szabadságharcra vonatkozó anyag bőségére kell utalni. Kalocsa város levéltára a forrásanyag szegénységével hívja fel magára a figyelmet. Igaz viszont, hogy az érseki levéltár mind a városra, mind az egyházmegye területén levő községekre vonatkozóan rendkívül gazdag forrásanyaggal rendelkezik.