Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

bizottság 1821-ben már arról is rendelkezett, hogy az egyházmegyék régi jegyzőkönyveiket a levéltárban helyezzék el. E rendelkezés következtében a levéltár a XVIII. század második felétől jelentős forrásértékű, egyházmegyékre és egyházközségekre vonatkozó iratanyagot gyűjtött be. Ilyenek az 1738—1950-ig terjedő időszakról az egyházlátogatási jegyzőkönyvek és irataik, a statisztikai kimutatások és vagyonösszeírások, az egyházmegyénként nyilvántartott díjlevelek és egyházközségenként betűrendben az alapítólevelek. 1567 — 1952 között csökkenő számú (14, 13, 11, 9), változó nevű és területi beosztású egyházmegyék esperesi hivatalaiban keletkezett és megmaradt levéltári anyag jelentős része 1952 után nyert elhelyezést a levéltárban. A volt békés-bánáti egyházmegye levéltárba került anyagában a közgyűlési jegyzőkönyvek 1696-tól 1952-ig és az egyházlátogatási jegyzőkönyvek 1786-tól 1952-ig terjedő sorozata hiánytalan, igazgatási iratai pedig a XVIII. századtól egyházközségenkénti rendben maradtak meg. A bihar-érmelléki egyházmegye iratai nagyrészt elpusztultak. Közgyűlési jegyzőkönyvei közül csak az 1729-1785, 1841-1860 és 1935-1952 közöttiek, igazgatási iratainak pedig 1742—1828 közti töredéke maradt meg. A debreceni egyházmegye értékes levéltári anyaga középszinten rendezett. Közgyűlési jegyzőkönyvei 1616— 1951 között hiánytalanok, egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1802-ben kezdődnek, legrégibb oklevele 1634-ből maradt fenn, igazgatási iratai 1821 — 1965 között egyházközségenként rendezetten helytörténeti kútfőnek számítanak. Felsőbbhatósági körlevelei 1687-től 1935-ig folyamatosak. A felsőszabolcsi egyházmegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1826-ban kezdődnek, igazgatási iratai nagyon hiányosak. A középszabolcsi egyházmegye 1909-től 1952-ig létezett. Ebből az időből hiánytalanok közgyűlési és egyházlátogatási jegyzőkönyvei. Igazgatási iratai egyházközségenként rendezettek. A nyírségi egyházmegye 1952-ben alakult, és ettől kezdve vannak közgyűlési iratai, egyházlátogatási jegyzőkönyvei és igazgatási iratai. Az ősi nagykárolyi egyházmegye értékes levéltári anyagának kiemelkedő része az 1632 - 1782. évekről készült omniarium, az 1732 - 1814 és 1822 - 1863 között megmaradt jegyzőkönyv-sorozat és az 1822—1863, valamint 1913 — 1950 közötti egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Igazgatási iratai 1602— 1819-ig hiányosak, 1820— 1950-ig évek szerint rendezettek. A volt nagyszalontai egyházmegye iratai csak töredékek. Közgyűlési iratok 1922—1950-ig vannak s a XIX. századból néhány pénztári naplót őriztek meg. Az ősi szabolcsi egyházmegyéből az 1650— 1834 közötti időből omniarium, egy közgyűlési jegyzőkönyv (1814—1826), egy dosszié 1664—1828 közötti időben keletkezett irat, a történeti értékű nagykállói partialis gyűlések jegyzőkönyve (1657 — 1793), az 1606-tól 1826-ig terjedő felsőbbhatósági körlevelek gyűjteménye, valamint az 1797 — 1898. évi iskolamesterek jegyzőkönyve maradt meg. Szatmári egyházmegyei iratok csak az 1912 — 1949. évekből kerültek a levél-