Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának raktárrészlete tári és levéltári anyagot szétválasztották, így jött létre a kollégiumi levéltár. Ettől kezdve a levéltárat professzorok vezették. A könyvtári és levéltári anyag szétválasztása azonban nem volt teljes, és a nagykönyvtár napjainkig is őriz levéltári anyagot. Budai Ézsaiás püspök javaslatára az egyházkerület elnöksége az 1823. évtől a kerületi levéltárat is a kollégiumban helyezte el. A tudományos feldolgozó munka Búzás Pál 1850 — 1856 közötti levéltárnokságával kezdődött, és id. Révész Imre levéltárnoksága idején lendült fel. A levéltárak megóvásáról és rendezéséről 1868-ban írt alapos és körültekintő tanulmánya nyomán folyamatosan készültek katalógusok, a kerületi levéltári anyagról a ma is használatos hely-, név- és tárgymutatók. A kollégiumi levéltárban Balogh Ferenc professzor állította össze adattári rendszerben a kollégium történetét és az alapítványok törzskönyvét, Csikesz Sándor profeszszor pedig a kollégiumi levéltár katalógusát készítette el. A két levéltár egyesítését az 1951. évi egyházkerületi közgyűlés határoztad, 1952 óta gyűjtőlevéltárként, 1969-től szaklevéltárként működik.