Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

1952), a csurgói gimnázium (1790—1943) és a pápai tanítóképző intézet (1870—1903) iratai. Külön gyűjteményes fondokba kerültek a püspökök és főjegyzők személyi iratai (1858 — 1959). Az egyházkerületi levéltár fondjegy zekét A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Bp., 1976) tartalmazza. A pápai egyházközség levéltáráról Liszkay József bocsátott közre jegyzéket A pápai ev. ref. egyház levéltára (Pápa, 1875.) címmel. Tóth Endre A Dunántúli Református Egyházkerület levéltára című ismertetését a LK 1938. évi száma közölte. A levéltárban munkanapokon 9—16 óráig lehet kutatást végezni. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára 3950 SÁROSPATAK, Rákóczi u. 1, (Pf. 82.) Tel.: 29 A levéltár két testület: az 1531-ben alapított sárospataki református főiskola kollégiumi és az 1735-ben szerveződött tiszáninneni református egyházkerület le vált ári anyagából jött létre. A kollégium levéltári anyaga az alapítással kezdett kialakulni. 1671-ben azonban Báthory Zsófia feloszlatta, és elűzte a kollégiumot. Az iratanyag részben itt megsemmisült, részben, mivel a menekülő tanárok, diákok Gyulafehérvárra, Göncre, Kassára és Marosvásárhelyre magukkal vitték, útközben elkallódott, így csak kis része maradt meg. A legrégibb, 1617-tel kezdődő iskolai anyakönyv például 1931-ben, a kollégium 400 éves alapítási ünnepségére került vissza Marosvásárhelyről, az ottani református kollégium ajándékaként. A Rákóczi-szabadságharc alatt, 1703-ban a kollégium visszaállt. Ettől kezdve az iratanyagot az évenként tanulmányukat befejezett diákok közül választott szenior kezelte. Az iratanyagnak így, ha évenkénti változtatással is, de volt felelős gazdája. Az évenkénti számbavétel egyben selejtezést is jelentett. Mivel a szenior legfontosabb feladata az anyagi gazdálkodás volt, a kötelezvények, végrendeletek, szerződések stb. adták elsősorban a tárgyi beosztást. A XIX. század közepétől a széniori ügyintézést a tanárok, igazgatók által végzett adminisztráció váltotta fel. A régi iratanyagot elrakták, az újabbat a különböző hivatalokban őrizték. A felsőmagyarországi gyülekezetek a reformáció elterjedése óta öt egyházmegye: a borsodi, abaúji, zempléni, ungvári és a rövidéletű sárosi szuperintendesi jogokkal kormányzó espereseinek uniójában éltek. Az unió 1735-ben a bodrogkeresztúri gyűlésen alakult a tiszáninneni egyházkerületté azzal, hogy püspököt választott. Az egyházkerület alapításakor az abaúji, borsodi, gömör-kishonti, sárosi, ungi történeti közigazgatási megyékre terjedt ki. 1799-ben a kerületben hét egyházmegyét szerveztek: az abaújit, alsóborsodit, alsózemplénit, felsőborsodit, gömörit, tornait, és az ung-felsőzemplénit.