Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

A trianoni békeszerződés után a törzskerület öt: abaúji, alsóborsodi, felsőborsodi, gömörtornai, alsózempléni egyházmegyéből állt. A többi a szlovákiai tiszáninneni egyházkerülethez tartozott. 1938-ban újjászerveződtek a régi egyházmegyék, 1945-ben pedig visszaállott az 1938-as állapot. 1952-ben az egyházkerületben négy egyházmegyét szerveztek: az abaújit, borsodit, hevesit és zemplénit. 1953-ban az abaúji, borsodi, zempléni egyházmegyék a tiszántúli egyházkerületbe olvadtak be, amikor az összeolvasztott kerület a tiszavidéki egyházkerület nevet vette fel. A hevesi egyházmegyét a dunamelléki egyházkerülethez csatolták. 1957-ben visszaállt a tiszáninneni egyházkerület négy: az abaúji, borsodi, hevesi, zempléni egyházmegyékkel. 1962-ben a hevesit egervölgyi egyházmegyének nevezték el. A jelenlegi egyházkerület tehát négy: az abaúji, borsodi, eger völgyi és a zempléni egyházmegyékből áll. Az egyházkerület iratanyaga 1735 után abban az egyházközségben volt, amelynek lelkipásztorát apüspökké választották. Ennek az anyagnak rendezését, miután ezt az 1818-i tavaszi közgyűlés elhatározta, Horkay Péter végezte el. Ennek következtében kialakult a püspöki, főgondnoki, főjegyzői, pénztári irattár, amit a püspök székhelyén a levéltárral is megbízott személy kezelt. A püspöki székhely a XIX. század nagy részében Miskolcon volt. Az egyházkerület határozata értelmében a levéltár innen a sárospataki kollégium szervezetébe került, és 1890-ben a két levéltár egybeolvadt. Az egybeolvasztott levéltár rendezését 1890—1912 között Zsoldos Benő végezte. Az összetartozó bekötött vagy beköthető iratanyagot (pl. jegyzőkönyveket) kivéve, a kezébe került valamennyi iratot, összesen 85 349-et szigorú időrendbe rakott és sorszámmal ellátva, 4 szekrény 146 fiókjába tárolta, majd ennek megfelelő, az iratokról darabonkénti, rövid tartalmi és formai leírással alapcímtárt készített 10 kötetben. A címleírást egyidejűleg hely-, név-, tárgy szerint 250 000 cédulán is rögzítette, melyeket világosan kezelhető sorrendben helyezett el. A felszabadulás után 1951-ben a levéltár az addigi sárospataki főiskolai kollégiumi szervezetből a tiszáninneni református egyházkerület tulajdonaként, a Sárospataki Tudományos Gyűjteményeknek a nagy könyvtárat, levéltárat, múzeumot és adattárat magában foglaló szervezetébe került. A levéltár anyaga a megkétszereződött és középszinten rendezetté vált. Az utóbbi években elkészült a fondjegyzék és az anyag egyharmadáról a raktári jegyzék is. A trianoni békeszerződés a tiszáninnenni egyházkerületet kettévágta. 1918-ig tehát a Szlovákiában levő református egyházkerületre is találhatók adatok a levéltárban. A levéltár iratanyagának mennyisége 402 folyóméter. A legrégibb eredeti irat 1294-ből való. A Zsoldos-féle gyűjteményben 26 Mohács előtti irat van. A gyűjtemény vegyes rendeltetésű iratokat tartalmaz. Mennyiségileg legtöbb benne az egyházi provenienciájú: egyházkerületi, kollégiumi ügyintézésű irat. Becses forrásértékű a kollégiumi életre, tanításra, nevelésre vonatkozó iratanyag. Nagy jelentőségűek a Rákóczi és a közvetlen utána következő korra vonatkozó iratok. Meglehetősen nagy számban vannak végrendeletek, hagyatéki