Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

kerülethez csatlakozott. A II. Carolina Resolutio (1734) értelmében ez az egyházkerület egyesült a samarjai egyházkerülettel. 1920-ban, az új országhatárok kijelölésével a barsi, drégelypalánki és komáromi egyházmegyék kiszakadtak az egyházkerületből. 1952. július 1-én újjáalakult egyházkerületet a következő egyházmegyék alkotják: győr-sopron-pápai, komáromi, mezőföldi, veszprémi, somogyi és vas-zalai. Az egyházkerület területén volt a pápai teológiai akadémia (lelkészképző főiskola), a pápai és a csurgói gimnázium, pápai tanítóképző és a polgári leányiskola. A rendelkezésre álló adatok szerint a dunántúli református egyházkerület levéltárát a XVIII. század harmadik negyedében állította fel, de nem állandó székhellyel, hanem úgy vándorolt a levéltár, amint a püspöki székhelyek változtak (pl. Adásztevel, Kocs, Losonc és Dad, mint az egyházkerület püspökének szolgálati helyei fogadták be a levéltárat is). Tóth Ferenc egyházkerületi főjegyző, felismerve a levéltár egyik lényeges feladatát, az írott anyag biztonságos megőrzését, tervbe vette egy olyan levéltár létrehozását (1821), amelyben nem csupán az egyházkerületi vonatkozású, hanem minden más történeti értékű iratanyagot összegyűjtenek és rendszerezetten elhelyeznek. Püspökké választása után támogatta a levéltár munkáját. A levéltárat Dadról Pápára szállíttatta, ezáltal a püspöki és főjegyzői iratok együvé kerültek. Később a levéltár iratanyagát jegyzékbe foglalták, s 1843ban Széki Béla főiskolai tanárt levéltárossá választották. 1845-től azonban a korábbi gyakorlat állt vissza: a püspöki iratok együtt vándoroltak a püspöki székhelyekkel és külön kezelték a püspöki és főjegyzői iratokat. Az 1860-as évektől újra foglalkoztak az egyházkerületi levéltár állandó helyének és levéltáros beállításának gondolatával, de a levéltár anyaga még ezután is sok hányattatásnak volt kitéve. 1935-ben kapott a levéltár új épületet. AII. világháború jelentős károkat okozott a levéltári anyagban. A megmaradt iratokat Pongrácz József irányításával összeszedték, és 1951 — 52-ben újabb helyre szállították. 1952-ben Trócsányi Dezső teológiai tanár nyert levéltárosi kinevezést, aki haláláig, 1963-ig vitte e tisztet. Ez idő alatt készült el a levéltár leltára. 1969-ben nyerte a levéltár jelenlegi otthonát. A levéltár iratanyagának mennyisége 188 folyóméter. A legrégibb irat 1510-ből származik, a Mohács előtti oklevelek száma 2. A levéltár iratanyagának gerincét az egyházkerület ügyviteli iratai alkotják (1583-1952). Az egyházkerület iratanyagán belül külön fondot képeznek az igazgatótanács (1888 — 1949), a gazdasági tanács (1826—1950), az egyházkerületi főjegyző (1903—1950) és a gazdasági hivatal (1895—1950) iratai. A levéltár őrzi a drégelypalánki (1707 — 1952), a belsősomogyi (1721 — 1950), a mezőföldi (1677-1950), a pápai (1875-1950), az őrségi (1800-1944), a tatai (1726—1950) és a veszprémi (1693 — 1949) református egyházmegye iratait is. A levéltár őrizetében több jelentős egyházi oktatási intézmény iratanyaga van, így pl. a teológiai akadémia (1794 — 1953), a pápai gimnázium (1789 —