Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

•gondosan megőrzött elszámolások. Az egyházkerületi levéltár ez idő szerint a következő egyházmegyék iratanyagát őrzi: alsóbaranya-bácsi (1858 — 1905), budapesti (1932-1955), felső baranyai (1756-1952), kecskeméti (1740-1952), külsősomogyi (töredékes, 1726-1940), pesti (1719-1952), pestkörnyéki (1937-1955), solti (1691-1952), tolnai (1723-1949) és vértesaljai (1740-1952). Kiemelkedő forrásértékű iratanyag az Archívum agentiale, a 110 folio kötetre rúgó ágensi levéltár. A magyarországi és erdélyi protestáns egyházak az 1710-es évektől kezdve 1867-ig a központi kormányszervek mellett állandó ügyvivőket, ágenseket tartottak. Feladatuk az volt, hogy a kormányszerveknél képviseljék egyházuk és hitsorsosaik ügyét. Tevékenységük egyházi szempontból már a XVill. század harmincas éveire központi jelentőségűvé vált, s XIX. század elejéig is az maradt. A szuperintendenciák, tractusok, egyházközségek és egyes személyek közvetlenül az ágenshez juttatták el sérelmeiket, kéréseiket, s az ágens döntötte el, hogy mindabból mit és hogyan hoz a kormányszervek tudomására. Az ágensek levéltára tehát nemcsak az általuk beadott folyamodványok és azok mellékleteinek fogalmazványait vagy másolatait őrizte rmg, hanem az ország minden részéből, testületek és egyesek részéről felküldött leveleket, tudósításokat, aprólékos részletességű emlékiratokat, vizsgálati és tanúkihallgatási jegyzőkönyveket stb., amelyek ezernyi -adatot tartalmaznak a falvak és városok lakóinak vallási ügyeire, de legalább olyan mértékben a mindennapi életre és az általános helyzetre (robotterhek, földesurakkal való viszályok, legelő- és bérletügyek, céh-panaszok, templomokkal kapcsolatos, művészettörténeti szempontból is fontos feljegyzések stb.) is. Ugyanakkor az ágenseknek hivatali működésükhöz állandóan szükségük volt a testvéregyházak hasonló ügyeinek ismeretére, a vallási ügyekben hozott korábbi törvényekre és uralkodói döntésekre, rendeletekre, az országgyűlések és egyes bizottságaik tárgyalási jegyzőkönyveire, sőt iratanyagára; ezeket másolatban csakúgy megszerezték, mint a megyék által vallási ügyekben tartott vizsgálatok jegyzőkönyveit vagy jelentéseit. Ez a magyarázata, hogy az ágensi levéltár iratanyaga közvetve a XVII. század elejéig visszanyúlik, és nemcsak protestáns egyháztörténeti, de a református és evangélikus vallású egész lakosság életének megismerése szempontjából rendkívül nagyjelentőségű. Az iratgyűjtemcnyek között főleg gazdaságtörténeti szempontból igen jelentős az ún. Jerney-gyűjtemény (1535 — 1794) iratanyaga. A pozsonyi kamara levéltárát a múlt század első felében, az akkor korszerűnek vélt elvek szerint átselejtezték. Az iratok nagy része Jerney János, az ismert nyelvész tulajdonába került, aki azokat megyénként csoportosította és időrendben 25 folio kötetbe köttette. A végvárak fenntartásának pénzügyi és katonai vonatkozásai, a váruradalmak jobbágyösszeírásai, harmincadelszámolások, megyei adókirovások és kimutatások, a történelmi családok birtokügyi folyamodványai és a kamarához írt magánlevelek elsősorban gazdasági, de politikai történeti szempontból is jelentősek. A felvilágosodás, a reformkor és a szabadságharc irodalmi levelezésének igen jelentős gyűjteményét tartal-