Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

jellegű iratanyagot is őrzött, mint például a Ráday család levéltárát és a protestáns ágensek iratainak egy részét. A művelődésügyi miniszter 1969-ben a dunamelléki református egyházkerület által fenntartott levéltárat is szaklevéltárrá nyilvánította Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltára (Ráday Levéltár) elnevezéssel és Budapest székhellyel. Mindezen intézkedések s a mintegy három évtizede folyó iratbegyűjtések és rendezések eredményeként a levéltár iratanyagának terjedelme és értéke nagymértékben megnövekedett. Ma már a levéltár a legfontosabb egyházi szervek fondjain kívül jelentős mennyiségű olyan iratanyagot is őriz, amely — túl esetleg egyháztörténeti fontosságán — az egyetemes magyar történelem megismeréséhez is döntően járulhat hozzá. A levéltár iratanyagának mennyisége 532 folyóméter, legrégibb irata egy 1204-ből származó oklevél. A levéltárnak 104 Mohács előtti oklevele van. A dunamelléki püspöki levéltáron kívül itt találhatók nyolc egyházmegye teljes és két egyházmegye, valamint már közel száz egyházközség töredékesen fennmaradt iratai, a protestáns ágensek archívuma fennmaradt iratanyagának jelentős hányada, a dunamelléki egyházkerület három nagy és öt kisebb iskolájának, valamint több mint száz család és egyén iratai, melyek kora a XIII. századtól napjainkig terjed. A levéltár őrizetébe és kezelésébe tartozik még mintegy ezerkétszáz kötegből-kötetből álló kéziratgyűjtemény, a kézirattár. A levéltárban őrzött iratanyag három nagyobb csoportra osztható: egyházi szervek és intézmények iratai — iratgyűjtemények — családi és személyi fondok. Az egyházi provenienciájú iratanyag mennyiségre is és jelentőségre is legnagyobb irategyüttese a szuperintendensi, illetve püspöki fond. Az egyházkerületi jegyzőkönyvek (Protocollum Symandianum vagy Protocollum Simandinum) legrégebbi darabja 1626-tól kezdődik. Ebbe és az ezt követő jegyzőkönyvekbe a XVIII. század végéig legnagyobbrészt maguk a püspökök jegyezték be a synodusok határozatait, főbb eseményeit, az egyházkerület dolgait stb. E könyveken kívül a XVIII. század közepéig egyéb egyházkerületi, püspöki hivatali irat nem maradt fenn, ami a püspökök székhelyeinek változásával, a háborús idők viszontagságaival magyarázható. A püspöki ügykezeléssel, egyházközigazgatással kapcsolatos iratok még a XVIIL század közepétől 1884-ig is csak nagyon gyér számban maradtak meg. Az 1748 — 1839 közötti évekből megmaradt iratokat 1839-ben utólagosan rendezték, 21 — részben tárgyi — csoportot alakítottak ki (iskolaügyek, tractusok, egyházmegyék, visitatiok ügyei stb.), s az iratokat nagyjából évrendben, ezen csoportok valamelyikébe sorolták be, és csoportonként elölről kezdődő sorszámmal látták el. A későbbi évtizedekben a levéltárban újabb rendezési és segédletkészítési munkákat végeztek. Az egyházmegyei levéltáraknak értékben legjelentősebb része az espereslátogatások (canonieae visitationes) jegyzőkönyvei, valamint a többnyire