Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

viszonylag kevés került a központi levéltárba, legnagyobb részük a különböző területi állami levéltárakban nyert elhelyezést, pl. a rend mernyei uradalmának gazdasági iratait a Somogy megyei Levéltár őrzi. A központi levéltárban találhatók az elhunyt rendtagok iratai is (művek kéziratai, levelezés, családi okmányok). A levéltár eredetileg a Váci utca 33. sz. alatti rendházban (ma: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara épülete) volt elhelyezve, 1963-ban a Szent István Bazilika egyik emeleti helyiségébe, majd 1978-ban a Budapest VTIL, Mikszáth Kálmán tér 1. sz. alatti piarista rendházba került. A sok költözés megviselte és összekeverte az iratanyagot. A régi rend helyreállítása, a rendezetlen anyag számbavétele, különböző jegyzékek és mutatók készítése lassan befejeződik. A levéltár gyűjtőköre a piarista rend magyar rendtartományának jelenlegi intézményeire: rendfőnökség, a budapesti és kecskeméti rendház és gimnázium, a noviciátus, a „Kalazantinum" hittudományi főiskola s természetesen a régi intézmények előkerülő irataira terjed ki. A levéltár iratanyagának terjedelme 110 folyóméter, legrégibb kézirata 1592-ből való természettudományi tankönyv. A rend központi kormányzatának iratai között találhatók a rendfőnöki tanács (konzisztórium) jegyzőkönyvei (1900—1926), az iskolák és rendházak felterjesztései, továbbá a hivatalos látogatások (visitatiok) jegyzőkönyvei és az ezekre adott válaszok (1744 — 1911). Jelentős és fontos sorozatot alkotnak a rendtartomány és a rendházak személyi állományát feltüntető névsorok, továbbá a növendékekről, fogadalmasokról és páterekről készült jelentések, információk, minősítések (scrutiniumok). Rendtörténeti szempontból különösen jelentősek az egyetemes főnökök (generális), a tartományfőnökök (provinciális) köriratai, a rendet érintő különböző egyházi rendelkezések és a rendi reformra vonatkozó iratok. Ezeknek évköre, a podolini megtelepedéstől (1642) századunk közepéig terjed hol több, hol kevesebb hiánnyal. A rendtartomány és a rendházak gazdasági helyzetét a számadáskönyvek, a házi gyűlések és tartományi káptalanok gazdasági beszámolói, a XIX. század második felétől az éves jelentések tükrözik. A rendi birtoknak külön levéltára volt, de sok jelentés, beszámoló van a központi levéltárban is a kusztódiátusi gazdálkodásról. A rendházak és iskolák iratai tartalmazzák a különböző rendházak és iskolák alapító leveleit, história domusait, az alapítványi iratokat és elszámolásokat. Ez a levéltári anyag nagyon egyenetlen: helyenként váltakozó menynyiségű anyag élte át a háborúk, tűzvészek és a sokszor gondatlan tárolás pusztítását. Igen nagy értéket jelentenek a pesti gimnázium hiánytalanul megmaradt anyakönyvei (1716—1920). A levéltárban találhatók még Beszterce (1717-1878), Breznóbánya (1675-1857), Buda (1832-1880), Debrecen (1719-1950), Kalocsa (1765-1860), Kecskemét (1715), Kisszeben <1739-1922), Kolozsvár (1776-1944), Korpona (1720-1873), Kőszeg (1776-1815), Léva (1815-1922), Magyaróvár (1739-1950), Máramaros-