Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLTALÁNOS LEVÉLTÁRAK

őrizték. Azt is mondhatjuk, hogy az ország levéltárosai ők voltak. Nem sok irat volt a nádorok őrizetében, elfért egy ládában, az ország ládájában, ame­lyet az elhunyt nádor örököse, törvények rendelkezése alapján, köteles volt átadni az új nádornak. 1723-ban határozott úgy a magyar országgyűlés, hogy az országnak levél­tára legyen. Ez a határozat 1756-ban valósult meg, amikor gróf Batthyány Lajos nádor fáradozásának köszönhetően, megalakult az ország levéltára, az országos levéltár (archívum regni, archívum regnicolare). A nádor főhatósága alá tartozott, alkalmazottait az ország pénztárából fizették. Az ország 1756-ban szervezett és azóta mindmáig megszakítás nélkül működő levéltárának történetében, az ország történeti fejlődésének meg­felelően, 3 korszakot állapíthatunk meg: a feudálist, a polgárit és a szocialis­tát. Mindhárom korszakon belül 2 — 2 szakaszt különböztethetünk meg. A feudális korszak a „régi" országos levéltár időszaka volt. A „régi" jelzőt később, történetének polgári korszakában kapta. Ez a korszak 1756-tól 1874-ig, a megszervezéstől az újjászervezésig tartott. E korszakot a Pozsony­ból Budára költözés éve, 1785 osztja két szakaszra. Az ország „régi" leváltára a központi kormányzat országos hatóságaival, a helytartótanáccsal és a kamarával egyidőben költözött Budára, ahol az ország házában, a várbeli mai Országház utcában kapott helyet. Kis levéltár volt, az országgyűlések­nek, a nádoroknak és az országbíráknak iratai jelentették leglényegesebb anyagát. A székhely- és épületcserén kívül 1785 más lényeges változást nem hozott a levéltár történetében, 1874-ig lényegében azonos keretek között és módon működött. Erősen rendi színezetű, igazgatási alapjellegű munkát végző, kevés anyagát kis létszámmal őrző és lajstromozó intézmény volt, iratait nagyritkán használta egy-egy tudományos kutató. Történetének 1874-ben kezdődő polgári korszakában alapvetően meg­változott a levéltár helyzete. Ebben az évben gyökeresen átszervezték, mondhatjuk azt is, hogy újjászervezték, anélkül azonban, hogy új levéltári intézményt szerveztek volna helyette, ahogyan azt már 1848 óta többen és többször tervbevették. Az 1867-i osztrák — magyar kiegyezés után, a minisztériumi kormányrend­szer végleges bevezetésével megszűnt feudális központi kormányszerveknek az iratait, az őket kezelő részben levéltári, részben irattári személyzettel, egye­sítették a „régi" országos levéltár irataival és személyzetével. Az anyagában és létszámában egyaránt sokszorosára megnövekedett levéltári intézmény a Magyar Királyi Országos Levéltár nevet kezdte használni, s nevéből a „Királyi" jelzőt csak az államforma 1946-ban történt megváltozásakor törölték. A levéltár az újjászervezés után az Országház utcában maradt, ott kapott további helyiségeket, amelyek azonban kezdettől fogva szűkek és korszerűtle­nek voltak. 1913 és 1917 között, a budai várbeli Bécsikapu téren, Petz Samu építész tervei szerint épült fel a levéltár palotája, amelybe 1923 nyarán költözött át, és amely ma is főépülete.

Next

/
Thumbnails
Contents