Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

amelyben az iratanyag rendszerének leírása is szerepelt. A századfordulón Récsey Viktor kezdett újabb rendező munkát, amelynek keretében a Capsarium okleveleit és az Acta antiquiora iratainak egy részét időrendben borítékolta — feljegyezvén a borítékra az irat származási helyét, idejét, tárgyát, anyagát és a pecsétre vonatkozó adatokat. A levéltárban, amely 1884-ben került jelenlegi őrzési helyére, a pannonhalmi főapátság anyaga mellett más bencés apátságok és rendházak iratai is találhatók, sőt az iratanyag több jelentős családi és személyi letéttel, illetve hagyatékkal is gyarapodott. A levéltár anyagának mennyisége 192 folyóméter. Itt található meg a legrégibb eredetiben ránkmaradt oklevél, I. Endre királynak a tihanyi apátság részére 1055-ben kiadott alapítólevele, amelynek külön értéke és érdekessége, hogy a latin szövegben mintegy 150 magyar szórvány szó is található, s így nemcsak a magyar nyelvnek, hanem a finn-ugor nyelvcsaládnak is legősibb írásos emléke. A Diplomatarium 1737 Mohács előtti oklevelet tartalmaz. Állagai közül legjelentősebb a Capsarium (1001 — 1770), amely a főapátságra vonatkozó, sőt egyes bencés apátságok legkorábbi okleveleit is magában foglalja, s az államalapítást követő századok magyar társadalom- és gazdaságtörténetének talán legértékesebb levéltári forrása. Az Acta antiquiora (1009 — 1801) régi oklevelekről készült másolatokat és újabbkori iratokat tartalmaz. Folytatása Részlet a tihanyi kolostor alapítóleveléből 1055-ból. Az első eredetiben ránkmaradt oklevél. Magyar szavakat is tartlamaz