Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

sek mind a plébánia bevételeire (ingatlanok, bérépületek, a hívek pénzbeli, természetbeni és munkabeli szolgáltatásai, stóladíjak és alapítványi tőkék, párbér, a községtől, kegyúrtól és vallásalapból kapott jövedelmek stb.), mind kiadásaira (közterhek, fenntartás, káplántartás stb.) kiterjednek. A plébániai templomszámadásokat (1791 — 1950) évenként a plébániák betűrendjében kezelték, majd helyezték el a levéltárban. Külön kezelték a kereszt, mise és egyéb alapítványokra vonatkozó iratokat (1854—1923). A papok, papnövendékek képzésével kapcsolatos irategyüttes a Resolutio casuum (1789—1808), amely az egyházmegyei szentszék által évente három alkalommal feltett egyházjogi, erkölcstani és pasztorális kérdésekre a lelkészkedő papság kidolgozott válaszait tartalmazza, továbbá az Examina theologorum (1786—1853) az egyházmegyei papneveldében tanuló teológusok vallástudományi és pasztorális témafeldolgozásainak gyűjteménye. Külön sorozatba rakták le a Zala megyei új plébániák alapítására vonatkozó 1910-1930 közötti iratokat. A levéltár őrzi a püspöki szentszék (tribunal dioecesanum) iratait (1753 — 1944) is. A szentszék már a püspökség megalapítását megelőzően 1753-tól mint a vasvári társaskáptalani, majd 1777-től mint püspöki bíróság működött. A szentszék elnökét, ülnökeit, jegyzőjét, ügyészét és kötelékvédőjét a püspök nevezi ki. Az 1868. évi 54. tc. 22. §-a értelmében a hívek házassági és egyházi személyek egyházfegyelmi ügyeiben ítélkezik, ezt megelőzően azonban hatásköre ennél szélesebb volt (hitvallás, szentségek, egyházkormányzattal és iskolaüggyel kapcsolatos jogok és kötelezettségek). A szentszéki bíróság irataiból leválasztották és külön kezelték a dispenzációs ügyek (kihirdetés alóli felmentés, böjti időben való esketés tilalma, pápai felmentés vérrokonság és sógorság eseteiben) 1856—1869 közötti iratait. Ugyancsak külön kezelték a papi hagyatéki ügyek iratait (1755—1868). Az eljárás lefolytatására az elhalálozás után a szentszék volt illetékes. Az iratok között végrendeletek, leltárak, árverési jegyzőkönyvek is találhatók. 1870 előtt az egyházmegyében a szentszék feladatai közé tartozott a a katolikus népiskolák ügyeinek intézése és felügyelete. Ennek megfelelően az iskolaügyre vonatkozó iratok is a szentszékhez kerültek elintézés céljából. Ezek elkülönítése révén alakult ki a szentszék iskolaügyi iratainak sorozata (1857 — 1870). Az iratok egyrészt az állami hatóságnak az egyházmegyei népoktatás szervezetével, személyi ügyeivel és pedagógiai vonatkozásaival kapcsolatos állásfoglalásait, másrészt az egyházmegyei elemi iskolai főtanfelügyelőség e tárgyakban keletkezett intézkedéseit tartalmazzák. De a főtanfelügyelőséghez érkeztek be az espereseknek, mint iskolaügyi hatóságoknak előterjesztései, jelentései az iskolaügy állapotáról, eseményeiről es igazgatásáról. 1871 — 1927 között az iskolaügyi iratokat az Acta cancellariae episcopalis Sabariensis anyagába sorolták be. Az egyházmegyei főtanfelügyelő irataiból 1928-tól alakították ki az egyházmegyei főtanfelügyelői levéltárat, amely 1948-ig, az egyházi iskolák államosításáig tartalmaz iratokat. Itt található meg a főtanfelügyelő szerteágazó funkcióinak (a katolikus iskolák irányítása és felügyelete, a nem katolikus iskolákban a katolikus hitoktatásnak és a katolikus tanulók valláserkölcsi nevelésének ellenőrzése, iskolalátogatások,