Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

két évenként, a XX. században ritkábban. Sokféle információval szolgálhatnak. Vannak történeti igénnyel szerkesztett évfolyamok, amelyek a plébániák történeti adatait vagy egy-egy intézmény történetének vázlatát közlik, sokszor megadják a tanítók nevét és a tanulók létszámát. Önálló fondot alkot az I. (Szent) István által alapított székesfehérvári kiváltságos káptalan prépostsági levéltára (1315 — 1805). Anyagát az egyházigazgatási iratok örökszámos rendszeréből és az egyházmegyei gazdasági levéltárból alakították ki a 30-as évek levéltári rendezése kapcsán. A prépostságra és az őrkanonokságra vonatkozó iratok kerültek ide. Középkori anyag csak másolatban maradt fenn. Eredeti iratai a török alól való felszabadulás utáni időkből valók. Az iratanyag nagyobb része gazdasági jellegű: birtokösszeírások, dézsmajegyzékek, a sárkeresztúri és a tési birtokokra vonatkozó iratok, valamint a prépostság birtokpereit érintő okmányok. A levéltár őrzi a székesfehérvári püspöki papnevelő intézetnek (1790 — 1950), ..< .,.!.. . . . > " ' ' ... • . . • . ..... .... ... '.. . . ' .' ' •••••• • , ... ' . ..... • . . ' . ....... ¡•4 *~ . . . ; .. . , • • . : íií». # .á székesfehérvári jezsuita diárium (1730—1741) a város életének számos eseményéről értesít