Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI
Székesfehérvári Püspöki Levéltár 8000 SZÉKESFEHÉRVÁR, Szabadság tér 10. Tel.: 11-490 A székesfehérvári püspökséget Mária Terézia 1777-ben alapította, területét a nagy kiterjedésű veszprémi egyházmegyéből hasítva ki. Ez a terület felölelte Fejér megyét, Pilis megye jelentős részét, valamint a Csepel szigetet. Az alapítással egy időben az új püspökség megkapta a veszprémi egyházmegyétől a területére vonatkozó iratokat is. Az egyházmegye ügykezelése a püspöki aulában (aula ecclesiastica, officium dioecesanum, majd 1870-től cancellaria episcopalis) történt, kivéve a szentszéki bíráskodást, mely a szentszéki üléseken folyt, s ügyeinek írásba foglalását is külön szentszéki jegyző végezte. Az aulán és a szentszéken kívül működött még néhány önálló hivatal is külön ügykezeléssel, mint a gazdasági hivatal, az egyházmegyei főtanfelügyelőség és az egyházművészeti tanács. Önálló regisztraturát hozott létre a püspöki szeminárium is. Az egyházmegye kormányzása körében keletkezett iratok kezelése és őrzése a püspökség első évtizedeiben az aulában történt. A kormányhatóságoktól és megyei szervektől érkezett rendeleteket, leveleket, valamint a püspöki rendelkezéseket vezették be jegyzőkönyvbe (Protocollum intimatorum). Külön jegyzőkönyvet vezettek továbbá a rendeletek végrehajtásáról (Acta Ecclesiae Albaregalensis). Ezeknek a jegyzőkönyveknek megfelelő két nagy sorozatban helyezték el az iratokat is (Intimata és Acta). Vurum József püspök 1816 őszén bízta meg Aigner Károly levéltárost a régi iratok rendezésével. Aigner sajátos levéltári rendszert alakított ki. Az eddigi két irattári sorozatot felbontva, hat nagy tárgyköri csoportot állított fel, s ezekben, minden csoport számára bizonyos számkontingenst biztosítva, tárgyi alapon 1191 levéltári egységet alakított ki örökszámos rendszerben, amelyben az azonos tárgyra vonatkozó iratok időrendi egymásutánban ugyanazon levéltári szám alá kerültek. A levéltár rendezésével párhuzamosan új iratkezelési rendszert vezettek be. Az iratoknak protokollumokba való eddigi bevezetése helyett az iktatott és elintézett ügyek aktáit a levéltárban az Aigner-féle szisztéma szerint helyezték el. A levéltári számot az iktatókönyvbe is bevezették. A levéltárnak időközben múlhatatlanul szükségessé vált újjárendeztetése Shvoy Lajos püspök nevéhez fűződik, aki annak végrehajtására különösen alkalmas embert talált Kuthy István püspöki levéltáros személyében. Kuthy az 1933-ban elkezdett rendezési munka folyamán a levéltár anyagát 9 csoportra osztotta, megtartva az Aigner-féle örökszámos rendszert. A püspökségnek időközben előkerült gazdasági iratait önálló sorozatként építette be a levéltár anyagába, kiemelve belőle a székesfehérvári kiváltságos prépostságra vonatkozó iratokat, amelyekből a levéltárban található többi kiváltságos prépostsági vonatkozású iratokkal együtt külön gyűjteményt hozott létre.
