Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

(jezsuiták = Jézus Társasága, piaristák stb.). A női szerzetesrendek számtalan változata létezett hazánkban is. 1950 óta négy szerzetesrend működik Magyarországon. A többi szerzetesrend, mely akkor beszüntette működését, természetesen külön levéltárral sem rendelkezik. Ezeknek anyaga — bár hiányosan — általában a területileg illetékes állami (megyei) levéltárakban van. A ma is működő négy szerzetesrend közül a bencés rendnek Pannonhalmán,, a ferencesek Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartományának Budapesten és a piaristáknak ugyancsak Budapesten van központi levéltára, rendjük korábbi anyagát is őrizve. (A Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek központi irattára Budapesten csak 1950-től őriz iratokat.) A nagyobb szerzetesrendek ún. exemptek, vagyis ki vannak véve egyházjogilag a területileg illetékes megyéspüspök joghatósága alól, és közvetlenül a pápának vannak alárendelve. Lelkipásztori ügyekben azonban a püspök joghatósága alatt kellett eljárniuk, és tevékenységük során kapcsolataik voltak a püspökségekkel, így történetükre vonatkozó forrásanyag a püspöki levéltárakban is található. Belső ügyeikben keletkezett iratokat azonban csak létező vagy egykori (államosított) levéltáraikban találhatunk. A püspöki joghatóság alatt álló kisebb rendek, főleg női szerzetesrendek (apácarendek) működése természetesen jól nyomonkövethető a területileg illetékes püspöki levéltárakban. Külön kell szólni a magyarországi egyházszervezet sajátos jelenségéről,, az esztergomi érsekek prímási joghatóságáról. Az esztergomi érsekek 1394 óta a magyar egyház prímásai, mint a mindenkori pápa „legátus natus"-ai („született követei"). Ez arra hatalmazta fel őket, hogy az ország területén bárhol főpapi tevékenységet végezhettek, és az egyházi bíráskodásban, a római fórumok helyett, harmadfokon ítélkezhettek. A prímások az ország politikai közéletében is vezető szerepet töltöttek be (királyi kancellár stb.). Ebből következően az esztergomi Prímási Levéltár kiemelkedő történeti forrásanyagot őriz, amely nem csupán az esztergomi főegy ház megyére és nem is csak az érseki joghatósághoz tartozó suffraganeus egyházmegyékre, hanem az egész országra is kiterjed. Következésképp a kutatók egészen 1945-ig szinte minden történeti témában találhatnak itt adatokat. Az egyházi levéltári anyag időbeli kiterjedése szintén jelentős. Középkori okleveles anyagot elsősorban az esztergomi prímási és főkáptalani, a veszprémi káptalani és a pannonhalmi bencés levéltár őriz. A többi egyházi levéltárak okleveles anyaga a török hódoltság pusztításai következtében nem ilyen jelentős. Az egyházi levéltári anyag nagyobb része a XVII — XVIII. századtól kezdődik. Az eleinte „protocollum" kötetekbe (leveleskönyvekbe) kötött iratanyag hamarosan, az adminisztráció sokrétűbbé válásával párhuzamosan, differenciálódik, tárgyi csoportok is kialakulnak. A püspöki hivatalok anyagában elkülönülnek a kormányzati szervekkel való levelezés, a római Szentszékkel való érintkezés, a plébániák szervezésére, lelkipásztori tevékenységére vonatkozó iratok, az iskolaügy, a papság személyi ügyei, fegyelmi ügyek, a szerzetesrendekkel kapcsolatos levelezés, az egyházi bíráskodás és a birtokokkal kapcsolatos ügyintézés iratai.