Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Az egyházi levéltárakban, akárcsak minden más levéltárban, többször került sor átrendezésekre. A történettudomány születése korában, a felvilá­gosodás idején, immár nem csak jogbiztosító értékét, hanem történeti forrás­értékét is felismerték, és ennek megfelelően rendezték át az addig létrejött és fennmaradt iratanyagot. A XVIII. század végén, illetve XIX. század ele­jén kialakított rendszer egészen a legutóbbi évtizedekig vagy napjainkig érvényben maradt. Az anyaggal egykorú segédletek általában ma is használ­hatók, és jól szolgálják a kutatást. A levéltárak jelentőségét egyházjogi ren­delkezések is erősítették, és segítették az iratok megőrzését. A rendszeres kuta­tás számára azonban az egyházi levéltárak csak 1950 óta nyíltak meg, ko­rábban csak szórványosan, alkalmanként adtak lehetőséget az iratokba való betekintésre. Az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet a római katolikus egyházi levél­tárakat nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilvánította. Az 50-es évek ele­jén állami levéltárosok munkája nyomán jöttek létre csaknem mindenütt az egyházi levéltárak első, modern elvek szerint készült alapleltárai. 1956 után átmenetileg megszűnt a rendszeres feltárás, sőt helyenként az állag­megóvás munkája is. 1969-ben valósult meg a magyar katolikus püspöki kar határozata nyo­mán az a már többször felmerült terv, hogy az egyházi levéltárak rendszeres munkájának koordinálására egyházi szerv létesüljön. Ekkor alakult meg az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ, mely a múzeumi jellegű egyházi gyűjtemények és könyvtárak mellett az egyházi levéltárak felügyeleti és szakmai tanácsadó szerve. E központ működési szabályzatát 1976-ban hagyta jóvá a püspöki kar. Ennek feladatai közé tartozik az is, hogy összekötő legyen az állami felügyeletet gyakorló minisztériumi Levéltári Osztály és az egyes egyházi szaklevéltárak között. A központ évtizedes tevékenységére vissza­tekintve megállapítható, hogy ez az együttműködés — minden nehézség és anyagi akadály ellenére — gyümölcsöző volt. A Levéltári Osztály által ren­dezett továbbképző kurzusok fokozták az egyházi levéltárosok felkészültsé­gét a modern kutatás szolgálatában, és a központi felügyelet, szakmai tanács­adás eredményeképp több helyen javultak a személyi és tárgyi feltételek. Sajnos, még sok a megoldatlan feladat. Esztergomi Prímási Levéltár 2501 ESZTERGOM, Berényi Zsigmond u. 2. Tel.: 1. A prímási levéltár nem csupán egyike az ország egyházmegyéi levéltárai­nak, hanem anyagának jelentősége és mennyisége tekintetében jóval meg­haladja azokat. 1778-ig ugyanis — a viszonylag kis terjedelmű nyitrai egy­házmegye kivételével — az a hatalmas terület tartozott hozzá, amely a Du­nától északra és a Morvától keletre egészen a Szepességig és Gömörig terjed. Ezenkívül Esztergomhoz tartozott még számos exempt (a területileg illeté-

Next

/
Thumbnails
Contents