Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Az egyházmegyék központi igazgatásában az érsek, illetve püspök ún. segédpüspökei (címzetes püspökök) csak akkor játszanak szerepet, ha egyben érseki vagy püspöki helynökök (vicarius generális) is. A helynökök legtöbször kanonokok voltak, a segédpüspökök pedig gyakran csak a bérmálásoknál és szenteléseknél segítették főpásztoraikat. A püspöki hivatal (kancellária) vezetője az irodaigazgató (kancellár), aki az adminisztráció irányítója. Beosztottjai voltak a püspöki szertartók, titkárok, levéltárosok, akik az adminisztrációt végezték, de egyben a püspököt kísérték ünnepélyes megjelenéseinél. Az érseki, illetve püspöki levéltárak elsősorban az érseki, illetve püspöki iroda (kancellária) működése során keletkezett iratokat tartalmazzák. Ehhez járulnak az ún. szentszéki iratok. Szentszéknek nevezik az egyházmegyei bíróságokat, amelyek egyházfegyelmi ügyekben, főleg azonban házassági perekben bíráskodtak. E bíróságok élén is a megyéspüspök áll, illetve a konkrét vezetést az ún. officialis (rendszerint kanonok) végzi. Ugyancsak e levéltárak anyagát alkotják a papnevelő intézetek (szemináriumok) iratai. A szentszéki (bírósági) iratokat helyenként együtt iktatták a püspöki hivatal egyéb aktáival, másutt külön fondot alkotnak. A szemináriumok általában külön regisztraturát hoztak létre. Igen fontos része minden püspöki levéltárnak a püspöki birtokok kezeléséből, igazgatásából eredő iratanyag. Először a legtöbb helyen e gazdasági iratokat a püspöki hivatal anyagával együtt kezelték, általában a XIX. századtól azonban mindenütt létrehozták a birtokok kezelésének központi szerveit, a jószágkormányzóságokat vagy gazdasági hivatalokat. Ezek anyagán belül elkülönülnek az egyes uradalmak, possessiok, tehát az egyházi birtokok szervezeti egységei. Az egyházmegyék területi szervezetét alkotják a íőesperességek (főesperesi kerületek), amelyek általában egy-egy megye területére te >dtek ki, és élükön a főesperes állt. A íőesperességek esperesi kerületek._ tagolódtak. Ezek élén a kerülethez tartozó plébánosok egyike állt, esperesi minőségben. Az esperes székhelye nem esik okvetlenül egybe annak nevében jelzett helységgel. (Pl. a dorogi esperesi kerület esperese nem mindig a dorogi plébános.) Általában 10— 15 plébánia alkot egy esperesi kerületet. A főesperesek joghatósága az alájuk rendelt esperességek hitéleti és gazdasági jellegű ellenőrzésére terjed ki, az esperesek pedig a kerületükhöz tartozó plébániák számadásaira és lelkipásztori tevékenységére felügyelnek. Az esperesi működés során keletkezett iratok általában annak a plébániának irattárában vannak, ahol az illető esperes működött. Tevékenységük jelentéseik révén a püspöki levéltárakban is tükröződik. Az egyházszervezet témakörében külön kell szólnunk a szerzetesrendekről. A magyar egyház életében Pannonhalma és Pécsvárad alapításától, tehát I. (Szent) István korától igen nagy szerepet játszottak a szerzetesek. A nyugati szerzetesség korai formája az ún. monasztikus rendek létrejötte (bencések, ciszterciek, premontreiek), amelyeknek apátságaik (monasterium) vagy prépostságaik vannak, élükön a főapáttal, apáttal, ill. préposttal. XIII. századi eredetűek az ún. kolduló rendek (ferencesek, domonkosok), élükön a tartományfőnökkel (provinciális). XVI. századi alapításúak az ún. kongregációk