Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLLAMI SZERVEK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK LEVÉLTÁRAI

pedig az irattár irányításával megkezdte a statisztikai iratsorozatok fényképezését. A kezdeti fellendülés azonban hamar alábbhagyott, ugyanis az irattár munkáját — elnöki utasítás, rendelet hiányában — a főosztályok, osztályok nem segítették. E tarthatatlan helyzeten egy 1969-es kollégiumi határozat változtatott, amely elrendelte a hivatal központi iratképző szerveinél levő összes irat lajstromozását. 1972-ben végre elkészült a KSH iratkezelési szabályzata és irattári terve; 1977-ben megjelent a statisztikai iratok (adatgyűjtések) kezelését szabályozó elnöki utasítás, végül a gépi adathordozókon tárolt statisztikai adatok és feldolgozások tárolásáról és megőrzéséről a 2/1977. KSH számú elnöki utasításban és az 1/1978. (SK. 2.) sz. végrehajtási utasításban rendelkeztek. A levéltár megalakulását elrendelő 6/1975. (SK9.)KSH számú elnöki utasítás 1975. július 1-én lépett életbe. A rendelet kimondta, hogy a KSH Levéltára tudományos intézményként, szaklevéltár jelleggel kezdi meg működését. Feladata a KSH központi és területi szervei, valamint a KSH elnökének felügyelete alá tartozó költségvetési szervek és vállalatok iratanyagának gyűjtése, rendezése, megőrzése. A levéltár 3200 folyóméter anyagából 1300 a budapesti, 1900 a sajószentpéteri raktárban található. Az iratanyag a KSH szervezeti tagolódásának, iratképzőinek megfelelő fondcsoportokra, illetve fondokra tagolódik. A magyar statisztika szocialista átszervezésének megfelelően a KSH központi iratképző szerveinek 1949 előtti iratanyaga az A, 1949 utáni iratai a B fondcsoportba tartoznak. A hivatal felügyelete alá tartozó intézmények, vállalatok a C, a területi szervek a D, a mikrofilmek az E, végül az egyes gyűjtemények az F fondcsoportot alkotják. A fondcsoportokon belül a fondokat arab szám jelöli; a mikrofilmtár nem tagolódik fondokra. A budapesti raktárban van az A, B, C és az F fondcsoport, valamint a mikrofilmtár anyaga. Az A és a B fondcsoport fondjain belül az ügyiratok és a statisztikai iratok külön állagot képeznek. Sajnos, az ügyiratok nagyon hiányosak, az 1949 előtti iratokból a háborús pusztítások, majd a papírgyűjtések miatt mindössze néhány folyóméter maradt meg. így a hivatal munkájáról, az iratok tartalmáról, mennyiségéről csupán az iktatókönyvek és mutatók alapján lehet némi fogalmat alkotni. Az 1949 utáni ügyiratok — az említett iratkezelési hiányosságok miatt — szintén töredékesek, hiányosak. Az iratanyag zömét tehát a hivatal adatgyűjtései, a statisztikai iratok alkotják. A Népesedésstatisztikai főosztály 1949 előtti anyagából csak a népszámlálások nemzetiségi és anyanyelvi adatait tartalmazó táblák kerültek a levéltár őrizetébe. Az 1949 utáni anyag értékes része a lakosság kulturális helyzetét vizsgáló 1964-es felvétel, a budapesti nyugdíjasok körében végzett 1963 — 64-es felmérés, a szociális intézetek gondozottairól készült 1965. évi egyszeri adatfelvétel, valamint az 1960-ban készített helyzetképstatisztika, amely a városok és községek ellátottságának, helyzetének részletes adatait tartalmazza. A Mezőgazdasági statisztikai főosztály anyagában található a mezőgazda-