Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLLAMI SZERVEK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK LEVÉLTÁRAI

A törvényszékek közül a perek jelentőségét tekintve kiemelkedik az aradi rendkívüli és a pesti. Az előbbi főként a szabadságharc katonai vezetőinek, közöttük az aradi vértanúknak periratait tartalmazza, az utóbbi pedig — egyebek mellett — a minisztérium tagjaiét és a kormánybiztosokét. Ugyancsak itt található a Noszlopy-per és a Lamberg altábornagy meggyilkolásával, illetőleg abban bűnrészességgel gyanúsított személyek pere. A függetlenségi szervezkedésekre vonatkozó és egyéb jellegű iratok közül említésre méltó a Somogyi- ós a Nedeczky-per, valamint az uralkodó ellen merényletet elkövető Libényi pere. A katonai kerületi parancsnokságok iratanyagát a rendszeresen felterjesztett, néha ugyan feltehetően pontatlan, szubjektív és sztereotip jellegű hangulatjelentések teszik értékessé. A jelentések kitérnek a különböző társadalmi osztályok politikai magatartására és várakozására, a gazdasági nehézségekre, az elemi csapásokra, a közbiztonságra és jelentős teret kapnak a tiltott politikai hírek és tanok, közöttük a kommunista eszmék terjesztése a kialakuló munkásosztály körében. A hadsereg korszerűsítését célzó hadseregszervezési utasítás következtében megszűnt territoriális főhadparancsnokságok helyett 1883-ban hadtestparancsnokságokat állítottak fel, az akkori Magyarország területén ötöt. A feloszlatott Magyarországi Főhadparancsnokság jogutódja a cs. és kir. 4. hadtestparancsnokság lett Budapest székhellyel. Iratsorozatai az elnöki iratokon kívül a Militär Abteilung és a Korps Intendantur. A sorozatok főként szervezési, elhelyezési, hadrendi, kiképzési, felszerelési adatokat tartalmaznak, de tükröződik bennük a cs. és kir. hadsereg és a magyar uralkodó osztály ellenzéki érzelmű részének ellentéte is. A századvég elnöki mutatóiban új címszóként megjelenő Sozialisten, Sozialistische Umtriebe bejegyzés annak bizonyítéka, hogy a hadsereg sem maradt érintetlen a szocialista eszméktől, a XX. század első évtizedéből pedig sok adat található az arató- és munkássztrájkok leverésére felhasznált katonai karhatalomra. A General Commando után a M. kir. Honvédelmi Minisztérium (1867 — 1945) levéltára foglalja magában a legnagyobb iratmennyiséget. A kiegyezés után létrehozott M. kir. Honvédelmi Minisztérium 1867-ben és 68-ban még csak ideiglenesen működött s végleges szervezést 1869-ben nyert. 1872-től kezdve csaknem minden évben szaporodott az ügyosztályok száma. A minisztérium iratanyagában megtalálhatók a hadüggyel és honvédelemmel kapcsolatos rendeletek, jelentések, intézkedések, s a honvédség szervezetére vonatkozó adatok. Az elnöki osztály szerteágazó feladatai közé tartozott a minisztérium összes elvi ügyeinek intézése és a minisztérium működésének biztosítása. A hadseregszervezés tanulmányozásához nélkülözhetetlen forrásul szolgál az 1. osztály iratanyaga, amely a honvédség szervezésén kívül karhatalmi és mozgósítási ügyekkel is foglalkozott. Számos dokumentum található a minisztérium levéltárában a hadseregfejlesztésre, a hadiipari kapacitásra és az élelmezésre vonatkozóan. Jelentős a törvényelőkészítéssel és közjogi kérdésekkel, valamint a képző- és nevelőintézetek ügyeivel kapcsolatos forrásanyag is. A kiegyezést követően felállított M. kir. Honvéd Főparancsnokság iratai