Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLLAMI SZERVEK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK LEVÉLTÁRAI

(1869—1918) fontos forrásai a honvédség történetének. Hatásköre kiterjedt a katonai kiképzés vezetésére, a fegyelmi felügyeletre, az állomány és hadikészletek nyilvántartására. Az iratok között ennek megfelelően főleg a kiképzéssel és a fegyelem megszilárdításával kapcsolatos intézkedések, továbbá személyi ügyekben — pl. a kerületi parancsnokságoktól érkező előléptetési javaslatokra — adott véleményezések találhatók. A honvédelmi miniszter saját rendeleteit a honvédség főparancsnokán keresztül intézte a katonai hatóságokhoz, s ugyanazon úton vette azok jelentéseit. Ez utóbbi a hatásköréhez tartozó ügyekben a honvédhatóságokkal és csapatokkal rendelkezhetett ugyan, de fontosabb rendelkezéseiről egyúttal a honvédelmi minisztert értesíteni tartozott. A Honvéd Főparancsnokság 1918-ig működött, nagyobb szervezeti változások nélkül. Az I. világháború katonai iratanyaga (1914— 1918) tartalmazza az OsztrákMagyar Monarchia hadserege felső vezetésének (Armeeoberkommando), magasabb egységeinek (seregarcvonal-, seregcsoport-, hadsereg-, hadtestparancsnokságok) — zömében másolatos — iratanyagát. A csapatok és hátországi szervek, alakulatok iratai közül különösen a magyar honvéd alakulatok fondjai értékesek (különböző honvéd hadosztályok, dandárok, ezredek; katonai kerületi parancsnokságok,felügyeleti szervek stb.). A gyűjtemény a harctéri, hadműveleti eseményeken túl Magyarország háborús viszonyai, gazdasági, társadalmi élete, az antimilitarista mozgalmak vonatkozásában is értékes forrásanyag. A polgári demokratikus forradalom katonai iratanyaga (1918. nov. — 1919. márc.) elnevezésű gyűjtemény magában foglalja a Hadügyminisztérium fondját, amely főleg a Monarchia hadserege szétbomlására, illetve leszerelésére, valamint a polgári kormányzat által felállítandó új hadsereg szervezésére vonatkozóan tartalmaz — munkásmozgalmi szempontból is — értékes dokumentumokat. A különböző katonai szervek és csapatok irataiból a katonai és népi megmozdulásokkal kapcsolatos jelentések, karhatalmi intézkedések érdemelnek említést. A Magyar Tanácsköztársaság katonai iratanyagának (1919. márc. — 1919. aug.) történelmi és munkásmozgalmi szempontból egyaránt igen értékes iratai plasztikusan tárják elénk a fiatal proletárállam honvédő harcát, a munkásokból toborzott Vörös Hadsereg hősies küzdelmét, az ország erőfeszítéseit az intervenciós erőkkel és belső reakcióval szemben. Különösen jelentős forrásértéket képviselnek a Hadügyi Népbiztosság, a Keleti, ill. Vörös Hadsereg Parancsnokság, a III. hadtestparancsnokság, a Vörös őrség Országos Parancsnokság fondjai. Az eredeti iratokat a volt vöröskatonák visszaemlékezései egészítik ki. A hadsereg Vezérkari Főnökségének iratai (1919 — 1944) értékes adatokat tartalmaznak az ellenforradalmi diktatúra kiépítésére, a hadseregfejlesztésre, majd a II. világháborúban való részvételre. Állagai közül legteljesebb az 1. (hadműveleti) osztály anyaga, mely elvi jelentőségű döntéseket, tanulmányokat, évi összefoglaló kiértékeléseket tartalmaz. Érdekesek a katonai attasék jelentései, a számukra adott utasítások, továbbá külföldi államok