Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
vényszéki, bírósági iratanyag erős levéltári selejtezésen esett át, amivel viszonylagos forrásértéke fokozódott. A tanintézetek levéltárba került államosítás előtti iratanyagának zöme anyakönyv. A pápai állami tanítóképző, a református és katolikus tanítónőképző, az angolkisasszonyok veszprémi tanítónőképzőjének iratanyaga azonban a tantestület tevékenységére, az iskola épületére, gazdasági állapotára is tartalmaz adatokat. A pápai bencés és a veszprémi piarista gimnázium iratai töredékesen maradtak meg a XIX. század közepétől. A polgári iskolák iratai közül a tapolcai fiúiskoláé érdemel említést, ahol az ügyviteli jellegű iratok 1881-től csaknem folyamatosan megtalálhatók. Az elemi iskolák iratait — elsősorban az anyakönyveket — eddig csak kismértékben sikerült begyűjteni. A pápai iparos- és kereskedőtanonciskola anyakönyvei 1885-től, egyéb iratai az 1920-as évekből kezdve vannak meg. Az intézmények iratai közül a legjelentősebb az 1870-ben szervezett balatonfüredi szeretetház anyaga. A kísérleti jelleggel létrehozott gyermekotthonban kertészeti-borászati jellegű munkaoktatás is folyt. A testületi fondokból a legértékesebbek a céhek és a hegyközségek iratai lennének, ezeket azonban a veszprémi Bakonyi Múzeum őrzi. A köztestületek sorában az ipartestületeknek (sajnos korántsem teljes) iratanyaga jelentős. Említésre méltóak a különböző komposszesszorátusok iratai, amelyek a paraszti és nemesi földbirtoklás és földművelés különféle változataira vetnek fényt. Ezekre az iratokra különösen jellemző az anyag kis terjedelme. A 29 erdőbirtokossági társulat iratai például összesen nem tesznek ki 1 folyómétert. Egyesületi irat is meglehetősen kevés van. Közülük legértékesebbik a szilasbalhási kaszinó anyaga, amelynek az 1839-ben kelt megújított „rendszabásán" kívül a könyvtári állományról és az olvasókról vezetett nyilvántartása van meg 1846-tól 1900-ig. A szentgáli kaszinó anyagából (1865 — 1946) elsősorban a közgyűlési jegyzőkönyvek maradtak meg. A kapitalista kori gazdasági szervek közül az iparvállalatok anyaga nagyon hiányos; nagy részüket a Magyar Országos Levéltár őrzi, egy kisebb mennyiség még a jogutód szerveknél van. A levéltárban találhatók közül megemlíthető a Balatoni Hajózási Rt. 1927 — 1952, a pápai dohánygyár 1927 — 1945 közötti, valamint a Pápán működött három textilgyár 1900-tól kezdődő töredékes anyaga. Több és lényegesebb anyag került be az Elekthermaxból: a közgyűlési iratok 1924-től, a mérlegek 1935-től, a levelezés az 1930-as évekből. A megye egyik legrégibb gyára, az ajkai üveggyár főkönyvei, pénzügyi jellegű egyéb nyilvántartásai 1869-től kezdve vannak meg. Nemcsak megyei jelentőségűek a volt rendi és magánföldesúri mezőgazdasági uradalmak iratai. Így a bencés rend tihanyi apátsága, a ciszterci rend zirc-pilis-pásztó-szentgotthárdi apátsága gazdasági iratai a XIX. század közepétől, a Zichy-család nagyvázsonyi uradalma iratainak hiányos sorozata a XVTII. század második felétől kerültek a levéltárba. Az egyházi szervek fondfőcsoportjának különös jelentőséget ad, hogy az egyház befolyása évszázadokon át erős volt Veszprém megyében, amelynek területén püspökség, káptalan, neves és gazdag rendek tevékenykedtek.
