Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

közgyűlési jegyzőkönyvek és a hozzájuk tartozó közgyűlési iratok. Az első közgyűlés, melynek jegyzőkönyve megmaradt, 1696-ban volt. Ettől az időtől kezdve — kisebb kihagyásokkal — 1849-ig a sorozat teljes. Az 1867. évi ki­egyezést követően a jegyzőkönyvek 1945-ig szinte hiánytalanul megmarad­tak, csupán néhány 1877 utáni, valamint az 1896—1897. évi kötetek hiá­nyoznak. Forrásértéket tekintve vetekszenek a jegyzőkönyvekkel a közgyűlési ira­tok. Az 1692—1769. évi iratokat Lengyel János 12 csoportra osztotta és lajstromozta: 1. katonasággal, közterhekkel kapcsolatos iratok; 2. a nemesi felkelés iratai; 3. a közügyek iratai; 4. a kereskedelmi ügyek iratai; 5. nemes­ségigazolások; 6. úrbéri iratok; 7. az árvaügyek iratai; 8. szabályrendeletek és árszabások; 9. tiltakozások, fellebbezések; 10. jogi ügyek, bírói parancsok; 11. bűnügyek; 12. köröz vények. Az 1770— 1809 közötti iratokat viszont már nem osztotta be a 12 csoportba, hanem a közgyűlések sorrendjének megfelelő­en kötegelte. Az iratokat a levéltár ma is ebben a rendszerben őrzi. A lajst­romozott iratokhoz jól használható mutatók készültek. A feudalizmus kori jogszolgáltatás iratgyüttesei között találhatók a tör­vényszéki ülésjegyzőkönyvek (1791 — 1806), a polgári perek iratai (1722 — 1860), a büntető törvényszéki ülések jegyzőkönyvei (1790—1813), a bünte­tőperek iratai (1701 — 1853) és az úrbéri perek (1700—1928) iratai. A kapitalizmus időszakának közigazgatási iratanyaga igen gazdag. Az ab­szolutizmus időszakából a megyefőnöki iratok szinte hiánytalanul megvannak. Selejtezetlenül őrzi a levéltár az úrbéri törvényszék iratait (perek, térképek), valamint a járásbíróságok iratait, kivéve a szekszárdi II. osztályú járásbíró­ságét, amely csak töredékesen maradt meg. A kiegyezést követő időszakból hiányosan maradtak meg a főispáni iratok. Viszont szinte hiánytalanul megvan az alispáni s különösen terjedelmes a köz­igazgatási bizottsági és az árvaszéki fond. Töredékes a dombóvári, a dunaföldvári, a simontornyai járás, ugyanakkor szinte hiánytalan a szekszárdi, a tamási és a bonyhádi járás főszolgabírájának fondja. Szekszárd város iratanyaga töredékesen maradt meg. Jelentős a képviselő­testületi ülések jegyzőkönyveinek (1869—1950), valamint a polgármester iratainak mennyisége. Értékes a város építésével foglalkozó iratanyag, amely a város XX. századi fejlődéséről ad pontos tájékoztatást. A községek képviselőtestületi üléseinek jegyzőkönyvei és iratai jobbára a XIX. század második felétől vannak meg, de Dunaföldvárnak 1700-tól, Mözsnek 1732-től, Bonyhádnak 1765-től, Majosnak 1774-tŐl, Bátaszéknek 1778-tól, Decsnek 1783-tól, Madocsának 1791-től, Györkönynek és Kisdorog­nak 1792-től, Dunaszentgyörgynek 1798-tól vannak iratai. A polgári kori közigazgatás területi szakszerveinek iratai töredékesen ma­radtak meg. Jelentősebb a szekszárdi adóhivatal (1942 — 1944), a földmé­rési igazgatóság (1851 —1914), az államépítészeti hivatal (1880—1944), a megyei tanfelügyelőség (1920—1944) és az állami erdőfelügyelőség (1907 — 1944) fondja. A szőlészeti-borászati felügyelőség (1938 — 1939), a dunai

Next

/
Thumbnails
Contents