Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

laszoltak a sürgetésekre. Ha valamit tettek is, annak nincs nyoma az iratokon, de feljegyzés, jelentés, segédlet sem maradt ilyenről az utókorra. II. József idején az iratok csökkenése következett he. A levéltár anyagából külön kellett válogatni a jogszolgáltatási iiatokat, ezeket az akkor létesített alsófokú bíróságoknál helyezték el és ott lajstromozták. A XIX. század második-harmadik évtizedére ezeket az iratokat azonban visszahelyezték eredeti helyükre. Lengyel János, akit a megye 1814-től lajstromozóként alkalmazott, végezte el a levéltár rendezését. Utána a levéltárban rendezői munka nem folyt, mert az iratokat az irattári rendnek megfelelően rendezetten vették át a megyei adminisztrációtól. A II. világháború jelentékeny kárt okozott a levéltárnak: az iratok mintegy 5 — 10 százaléka elveszett vagy elpusztult, sok irat megpenészesedett, rovarkárt is szenvedett, de mérhetetlenül nagyobb lett a pusztítás azáltal, hogy a korábbi rendezői munka eredménye csaknem teljesen megsemmisült. A levéltárban őrzött iratok mennyisége a felszabadulást követően négy alkalommal gyarapodott számottevően. 1948 — 1950-ben az egykori földbirtokos családok iratainak begyűjtése volt napirenden. A mintegy 3 esztendei munka eredményeként a levéltár 12 család 86 folyóméternyi iratával gyarapodott, amelynek egy része a XIII —XIV. századból való. Az iratbegyűjtés során 195 középkori oklevél került a levéltár birtokába. A családi fondok begyűjtésével elévülhetetlen érdemeket szerzett Hadnagy Albert akkori főlevéltárnok. A második nagy begyűjtési időszak 1951 — 1954-ben volt. Ekkor a községi képviselőtestületek jegyzőkönyveinek és az elöljáróságok iratainak begyűjtését végezték el az intézmény dolgozói. A hatvanas években a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak begyűjtése történt meg. A negyedik begyűjtési kampány 1974— 1978-ra esett, ekkor az állami gazdaságok, a községi és a járási tanácsok, a megyei tanács, továbbá a földműves szövetkezetek és hitelszövetkezetek iratainak begyűjtése volt napirenden. A begyűjtés eredményeként az iratmennyiség évente 70—120 folyóméterrel növekedett. A hetvenes évek végétől — raktári férőhely hiánya miatt — az iratbegyűjtés üteme csökkent. A levéltár illetékessége Tolna megyére terjed ki. A levéltár neve a felszabadulás után többször is változott. 1950-ben az addigi törvényhatósági levéltár Tolna megyei Közlevéltár, 1952-ben a Szekszárdi Állami Levéltár, 1968-ban pedig a Tolna megyei Levéltár nevet vette fel. Az intézmény jelentős szerepet vállal a megye közművelődési feladatainak megoldásában Ez a tevékenység 1968 óta bontakozott ki. Rendszeresek az iskolák, szocialista brigádok levéltárlátogatásai. A levéltár székhelyén állandó kiállítás van, de évente egy-két vándorkiállítás szervezésére is sor kerül, amelyek a megye minden nagyobb településére eljutnak. A levéltár 4724 folyóméter iratot őriz. A legrégibb irat 1238-ból való. A feudális kori források közül legjelentősebbek a Tolna megyei nemesi