Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
1682-ben bekövetkezett leégése, amikor — más megyék oda mentett levéltáraival együtt — a megye levéltára is elpusztult, csak nagyon kevés XVI —XVII. századi jegyzőkönyvet és iratot sikerült megmenteni. A XVIII. században igen megnehezítette a levéltár anyagának rendbentartását az a körülmény, hogy alig 30 év leforgása alatt kétszer költözött a megyeszékhely: 1763-ban Balassagyarmatról a Szügy községben épült megyeházába, majd 1785-ben vissza Balassagyarmatra. Itt először ideiglenes elhelyezést kapott, majd az 1830-as években az akkor felépült új megyeházába került — több mint száz esztendőre. Az 1780-as években a II. József által elrendelt sequestratiót (a közigazgatási iratoknak az igazságszolgáltatási iratoktól való szétválasztását) hajtották végre, majd II. József halála után az eredeti állapotot állították vissza. Mindezek következménye lett, hogy a feudális kori közgyűlési iratok egységes rendszere a több alkalommal is lefolytatott levéltárrendezések ellenére sem alakult ki. 1867 után a kibontakozó polgári korszakban Nagy Ferenc főlevéltárnok és Antony Béla allevéltárnok kialakítják a levéltárnak a legújabb időkig tartó új polgári rendjét és kezelési gyakorlatát. Ki kell emelni Szilassy Miklóst, aki az iratanyag történeti forrásértékének tudatában sürgeti a levéltárnoki funckió szabályozását, a levéltárosok rendszeres képzését. A század elején Miskolczy Simon János neve érdemel említést, kinek korai halála az általa megkezdett rendezési és tudományos munkát is megszakította. 1945-ben, a II. világháború végén került sor újból a levéltári anyag költöztetésére. Az egyéb célokra igénybe vett megyeházából ideiglenesen más épületekbe átszállított iratanyagot végül, az 1950. évi 29. sz. tvr. végrehajtása során (helyben megfelelő megoldás nem lévén) 1951-ben a Pest megyei Közlevéltár vette át. Ez előbb Budapesti 2. sz. Állami Levéltár, majd Pest és Nógrád megye Állami Levéltára néven nagy igyekezetet fejtett ki, hogy a levéltár iratanyagát kiegészítse és rendezze. A levéltárak tanácsi kezelésbe vételével egyidőben a Nógrád megyei Levéltár önállósult és 1968-ban megkezdte működését Salgótarjánban. Azóta személyi állománya több mint kétszeresére, költségvetési előirányzata pedig többszörösére emelkedett. Az iratanyag hozzávetőlegesen 30%-kal nőtt, de az időközben elvégzett selejtezések következtében összességében végül is csökkent. Az anyagnak kb. 90%-a középszinten már rendezett. Az anyag nagy részéről már elkészültek az áttekintő raktári jegyzékek, a fontosabb közigazgatási fondokhoz tematikai cédulamutató, az 1950 — 1960 közötti tanácsi iratanyaghoz pedig peremlyukkártya mutató áll a kutatók rendelkezésére. A levéltári jogszabályban előírt iratanyag átvételének biztosítására 1981ben egy új szárnyat kapott az intézmény, amely átmenetileg enyhített ugyan a férőhely gondokon, hosszú távú megoldást azonban nem jelentett. A levéltár gyűjtőköre a jelenlegi Nógrád megyére terjed ki. A levéltár iratanyagának mennyisége 1204 folyóméter. Legrégibb — egyetlen Mohács előtti — irata I. Károly 1321-ben kelt, Bars megyei vonatkozású birtokadományozó levele, amely Nagy Iván iratgyűjteményében maradt fenn. Az első megyei közgyűlési jegyzőkönyv 1597-ből való.
