Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
iratanyag. A későbbi járási főszolgabírói iratokból csak igen töredékes iktató és mutató könyvek, egyes nyilvántartások találhatók a levéltárban. Az egykori Komárom megye tatai és gesztesi járási főszolgabírójának Horthy korszakbeli irataiból szintén csak segédkönyvek maradtak meg. E két járás 1918 előtti iratanyagát Nyitrán őrzik. Esztergom város török előtti iratanyaga valószínűneg 1543-ban vagy a város lakóinak menekülését követően elpusztult, elkallódott. Jellemző, hogy a város aranyból készült középkori pecsétnyomója 1723-ban Gyöngyös környékén bukkant fel. A pecsétnyomót jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A város 1683-as visszafoglalását, majd 1685-ös újabb ostromát és Buda 1686-os visszafoglalását követően tért vissza a lakosság a városba. 1848-ig terjedő iratanyaga több mint 100 folyóméter. Első iratait 1699-től találjuk meg, de jegyzőkönyvei rendszeresen csak 1706-tól vannak, a korábbiak a Rákóczi szabadságharc alatti város- és várostrom során elpusztultak. Az iratanyag rendezett, egykorú segédletei alapján jól kutatható, de egy része erősen rongált, restaurálásra szorul. A II. világháború alatt elrejtett 1789 — 1793 közti iratanyag szinte teljesen elrothadt. A jegyzőkönyvek sorozata teljes, a város 1848-as jegyzőkönyvét megcsonkították, az 1849. évit megsemmisítették, erre a sorsra jutott az 1849-es iratanyag is. Az 1849—1967 közötti városi forrásanyag a polgármesteri iratok kivételével megmaradt. 1860-ban az esztergomi járásbíróság iratanyagából kiválogatták a szabad Idrályi város polgárait illető darabokat és újra számozták az iratokat, külön mutató készült hozzájuk. A korábbi években a törvénykezési iratokat egy sorozatban kezelték a város többi irataival, külön jegyzőkönyvben 1787-től szerepelnek a törvénykezési ügyek, de a mutatók közösek. 1867-től 1945-ig a, város igazgatási és gazdasági iratanyagából az elnöki, bizalmas iratok hiányoznak, képviselőtestületi jegyzőkönyveinek viszont teljes sorozata megmaradt. A levéltár Komárom-Újvárosnak csak az 1920—1945 közti időszakából őriz építési és közüzemi ügyekkel kapcsolatos iratokat és adókimutatásokat. 1938-ban Komárom-Újvárost, amely a trianoni határ megvonása után szakadt le Komárom szabad királyi városról, egyesítették ismét a mai csehszlovákiai Komarnoval, s Komárom-Újváros iratai átkerültek az ÉszakKomáromban működő városházára. A háborús pusztítás után megmaradt iratanyag ma Komarnoban található. A megye több mint hatvan községéből kerültek iratok a levéltárba. Az iratanyag nagyobb része a XX. századból való. A községi iratok értéke nagyon különböző. A mai Almásneszmély egyik alkotó részének, Dunaalmásnak egyetlen csomónyi anyagában XVI. századi darabok is fentmaradtak. XVIII. századi darabokat találunk Baj, Vértesszöllős és az 1895-ben Esztergomhoz csatolt Érseki-Víziváros mezőváros anyagában is. Feudális kori iratokat őriznek még Bajna, Nagysáp, Oroszlány, Pilismarót, Szőny, Tata és az ugyancsak Esztergomhoz csatolt Szent-Tamás mezőváros fodjai is. Egy-egy korszakra összefüggő és értékes, gazdag anyaggal rendelkezik ezen túl Bársonyos, Kisbér, Környe, Süttő, Tárkány, Tát és Tokod is.
