Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

A közigazgatás területi szakszervei közül nagyobb terjedelmű fond maradt a komáromi pénzügyigazgatóság, valamint az esztergomi államépítészeti hivatal anyagából. Esztergom megye tanfelügyelőségének iratanyagából, amely a XX. századból bővebb, bár XIX. századba is visszanyúlik, kiemelkednek az 1939-től kezdődő iratok, amelyek az ideiglenesen átcsatolt területeken fekvő iskolák helyzetéről adnak képet. Az 1920-as évek végéig Tatán külön tanfelügyelő is működött, aki a volt Komárom megyei járások iskoláinak ügyét intézte. Iratanyagának egyik érdekessége, hogy makulatúra papírként az 1919-es Tanácsköztársaság tanügyi iratanyagát használta fel. A jogszolgáltatás területi szerveitől a levéltár több mint félezer folyóméternyi anyagot vett át, amelyből kiemelkedő értékük a XIX. századi esztergomi járás kataszteri felvételi iratainak van. Az esztergomi és komáromi járásbíróság polgári peres iratai mellett a levéltár őrzi a komáromi járásbíróság telekkönyvi iratait is. Az intézetek közül a XVII. század végén alapított, korábban jezsuita, majd később bencés esztergomi gimnázium iratanyagát a levéltár a XVITL század végétől őrzi, anyagkönyveinek sorozata 1812-től teljes. Az 1857-től működő reáliskola anyakönyvei is megmaradtak. A tatai piarista gimnázium XVIII —XIX. századi kéziratos tankönyvei, a könyvtár leltárai, anyakönyvei is gazdag információkkal szolgálhatnak nemcsak a pedagógiatörténet iránt érdeklődőknek, hanem Tata múltjával foglalkozóknak is. Féltucat elemi népiskola anyakönyveit is őrzi a levéltár. Viszonylag nagy mennyiségű kórházi iratanyag került a levéltárba az esztergomi városi Kolos közkórházból (XIX. századi is), valamint a dorogi Szent Borbála bányakórházból. A köztestületek fondfőcsoportban a XVII. század végétől a céhek megszűnéséig mintegy húsz esztergomi, illetve vízivárosi vagy szenttamási céh jegyzőkönyveit, mesternyilvántartásait őrzi a levéltár nem túl nagy terjedelemben. Történeti szempontból legértékesebbek az esztergomi mészárosok és molnárok céhének egy-egy évszázadot felölelő jegyzőkönyvei. A megyében működött ipartestületek iratai közül mennyiségét és teljességét tekintve az esztergomi és komarom-újvárosi emelkedik ki. Ezek mellett még találhatók iratok az ácsi, dorogi, kisbéri, nyergesújfalui, tatai és felsőgallai (ma Tatabánya) ipartestületektől is. A levéltár a dunaalmási ármentesítő társulat iratai mellett néhány legeltetési társulat, hegyközség anyagát is őrzi, ezek közül kis terjedelme ellenére is értékes az ácsi hegyközségek jegyzőkönyve. A XX. századi egyesületi anyagból figyelmet érdemel az Esztergom vármegyei közjóléti szövetkezet iratanyaga, amelyben több község családi segélyezési lapja is megmaradt 1942 — 1944 között, feltüntetve a családok jövedelmeit, nagyobb beruházásait stb. A gazdasági szervek fondjai közül említést érdemel a komáromi Fiedler János Lenipari Rt. (1904-től), valamint a Patzenhoffer Fiai Ácsi Cukorgyár iratanyaga. A megye iparában döntő jelentőségű szénbányák központi iratanyagát a Magyar Országos Levéltárban találjuk (Magyar Általános Kőszénbánya Rt., Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.). Az egyházi szervek fondfőcsoportban található a Komárom megyei Levéltár