Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

károsodás az 1944-ben, a háború miatt menekített alispáni iratokban keletkezett, míg a főispáni iratanyag teljesen elpusztult. A járási főszolgabírói iratok, a sátoraljaújhelyi járás kivételével, elpusztultak. 1918 előttről a levéltár, a teljes történeti Zemplén megye iratanyagát őrzi, a trianoni határon túli terület vonatkozásában is, kivéve az északi hét járás; gálszécsi, homonnai, mezőlaborci, nagymihályi, szinnai, sztropkói, varannói teljes iratanyagát és a bodrogközi, valamint a sátoraljaújhelyi járás átcsatolt községeinek tagosítási, telekkönyvi, föld, erdő- és legelőhasználati nyilvántartásait, kéziratos térképeit az 1850— 1920 közötti időből. Miskolc város feudális kori levéltárának legfontosabb része a városi tanács tizenhárom állagra bontott fondja, ezen belül is az 1569. évtől kezdődő jegyzőkönyvi sorozat. A mezővárosi, illetve rendezett tanácsú városi rangban levő Miskolc tanácsának iratanyagában megtalálhatók a város történetére vonatkozó legfontosabb dokumentumok: az összeírások, a limitációk, a birtokügyek iratai. A régebbi iratok tárgyi csoportokba, ún. species-ekbe rendezettek, s az egész levéltár kutathatóság szempontjából segédletekkel kellően ellátottnak tekinthető. 1909-ben Miskolc törvényhatósági jogot kapott, így 1910-től a tanács iratai mellett jelentős a főispáni és a polgármesteri iratanyag is. A város levéltárába tartozó gyűjtemények közül említést érdemel a történeti gyűjtemény, a szabályrendeletek, az 1878. évi árvízzel kapcsolatban keletkezett iratok és az őrzemények gyűjteménye. A városok és községek fondfőcsoportjában a sátoraljaújhelyi fióklevéltárban terjedelmesebb és gazdagabb anyaga Sátoraljaújhely, Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Olaszliszka, Tállya, Mád volt hegyaljai mezővárosoknak maradt a XVII —XIX. századból, amely a városi önkormányzat, gazdálkodás, szőlőés bortermelés szempontjából rendkívüli forrásértékű. Sárospatak régi levéltára 1908-ban a Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltárába került és csak az 1920-tól 1950-ig terjedő iratanyaga van a fióklevéltárban. A megye területén volt községek nagyobb része körjegyzőségbe tömörült kisközség, feudális kori iratanyaguk szinte teljesen hiányzik, s a legértékesebbnek számító képviselőtestületi iratanyag is hiányos. A legteljesebb Mezőkövesd és Sajószentpéter nagyközségek, a volt abaúji területről Gönc, valamint a nagyközségi jogállásúvá vált előbb említett zempléni mezővárosok iratanyaga. A borsodi területi szakigazgatási szervek iratanyaga jelentős hiányokkal maradt fenn. Különösen érzékeny veszteség a gazdasági felügyelőségek, az államépítészeti hivatal, a folyammérnöki hivatal iratainak hiánya és nagyon töredékes a tanfelügyelőség iratanyaga. A sátoraljaújhelyi fióklevéltár anyagából említést érdemelnek a pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és egyéb szakigazgatási szerveknek főleg XX. századi iratai. A jogszolgáltatás szerveinek iratai közül a miskolci és sátoraljaújhelyi törvényszéké 1871 — 1944 évekből kisebb hiányoktól eltekintve teljes. Igen értékesek a községek ABC-rendjébe rendezett úrbéri törvényszéki iratok, amelyekben a községek földügyeire vonatkozóan Mária Terézia-korától 1930ig együtt találhatók a legfontosabb adatok. Jelentős gyűjtemény a cégbíró-