Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

A Bach-korszak járási közigazgatási fondjai között viszonylag teljesen megmaradt a csabai (1849 — 1860) és a battonyai (1849—1860) főszolgabíróságé. A többi járásból csak segédkönyvek vannak, általában hiányosan. Gazdag a battonyai járásbíróság polgári peres és büntető peres anyaga az 1850-es évekből. Az abszolutizmus kori megyei törvényszéki iratok megsemmisültek. Megmaradtak a megyei önkormányzati iratok 1860—1861-ből. A kiegyezéstől a felszabadulásig terjedő közel nyolc évtized főispáni iratai nagy hiányokkal találhatók meg. Jó teljességű az 1868., az 1889 — 1933. évi anyag, amelyből különösen az I. világháború előtti esztendők iratai a szocialista mozgalmak történetének kiemelkedő forrásai. A teljességben megmaradt segédkönyvek révén eredményesen kutatható az 1867 — 1933 közötti alispáni iratsorozat. (1900—1914 között nagyon hiányos.) 1872-től 1933-ig vannak meg a megyei közigazgatási bizottság iratai. A főispáni, alispáni, közigazgatási bizottsági fondokhoz a kutatók mintegy háromezer tematikai feltáró cédulát használhatnak a legfontosabb iratok megtalálásához. Az 1867 utáni járási iratsorozatokból a Csanád megyei battonyai és mezőkovácsházi járásoké (1872—1944) néhány esztendő híján jól megmaradt. A gyomai és az orosházi járási főszolgabíróságok iratai az 1930-as évek derekától a felszabadulásig elfogadható teljességűek. A többi járásból csak töredékek vannak, általában segédkönyvek. A kutatók gyakran használják az egyesületi alapszabályok 1870—1944 évkorból származó megyei gyűjteményét, továbbá a megyei, a városi és a községi szabályrendeletek hasonló évkörű gyűjteményét. Mindkét gyűjtemény községenkénti rendszerű. Békés megye mai területén tíz mezőváros volt a feudalizmus utolsó évtizedében. A jelenlegi városok közül Békéscsaba 1758-tól, Gyula 1737-től, Orosháza 1761-től, Szarvas 1736-tól kezdődően sokoldalú, az igazgatás, az önkormányzat, az adózás vonatkozásában többnyire folyamatosan fennmaradt iratanyaggal rendelkeznek. Békés 1735-ben kezdődő iratanyagának a feudális kori része nagyon hiányos. A tanácsi és képviselőtestületi jegyzőkönyvek sorozata általában az 1820 —1840-es évektől indul, kivéve Gyulát, ahol az 1857-ig különálló Német-Gyula jegyzőkönyvei 1737-től, MagyarGyuláé 1801-től vannak meg. Szarvas XVIII. századi iratainak jelentős része szlovák nyelvű, Német-Gyuláé pedig német nyelvű. Az 1872-ig mezővárosi jogállású települések közül az azóta nagyközségi státuszú Füzesgyarmat és Gyoma levéltári anyaga (1762-ben, ül. 1739-ben kezdődik) a kiegyezés előtti korszakokra különösen gazdag. A régi községek közül fondjának sokoldalúságával és teljességével kimagaslik Mezőberény (1750-től) és Csanádapáca (1826-tól) iratanyaga, teljesnek mondható jegyzőkönyv-sorozatával, ügyviteli, adózási és tulaj donnyilvántartási iratainak bőségével. Nagy terjedelmű, értékes kapitalizmus kori iratai maradtak Kevermes, Magyarbánhegyes és Tótkomlós községeknek. Több mint húsz községnek maradt meg iratanyaga a felszabadulás időszakából. A közigazgatás területi szakszervei közül a megyei földmérési igazgatóság fondjában őrzött birtoknyilvántartások, a gyulai kerületi iparfelügyelőségnek az 1930-as évektől vezetett gyáripari törzslapjai és a megyebeli középítkezé-