Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

Lényeges változások történtek a különböző szintű tanácsok alá- és fölérendeltségi rendszerében is. A városok 1950 és 1954 között annak a járási tanácsnak a felügyelete alatt állottak, amelynek a területén voltak. Az új törvény kimondta, hogy a városok közvetlenül a megyék irányítása alá kerülnek. A négy legnagyobb vidéki város - Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged - 1954-ben megyei jogú városi jogállást kapott. A többi város tanácsának feladatai még mindig azonosak maradtak a járásokéval. Különbséget tettek viszont az eltérő szintű tanácsok feladatai között. A vb-k és a szakigazgatási szervek kettős alárendeltségének bevezetése a mindennapi életbe csak illetékességi viták és hosszas kísérletezés után történt meg. Intézkedések történtek annak érdekében, hogy a tanácsok önállóságot élvezzenek és gazdáivá váljanak működési területüknek. Mintegy 7600 helyi jellegű tevékenységet folytató ipari, építőipari, közlekedési és kereskedelmi vállalat, valamint szinte minden iskola, kórház, közművelődési és szociális intézmény került ezekben az években a tanácsok felügyelete alá. A tanácsok községfejlesztési alapot is létesíthettek, ami fellendítette a településfejlesztést. A helyzetet azonban továbbra is meghatározta az állami élet minden területén a túlzott központosítás és a tervutasításos rendszerű gazdasági mechanizmus, ami korlátokat emelt az önállóság és a jogkörök növelésének. A tanácsszervek fő feladata továbbra is az maradt, hogy végrehajtsák a felsőbb szervek utasításait. Az ellenforradalom után a politikai helyzet megszilárdulásával a tanácsok fejlődése meggyorsult. Fokozatosan bővítették a gazdasági eszközök körét. A hatvanas évek közepére, a társadalmi átalakulás egy döntő szakaszának a lezárulásával szükségessé vált az államélet továbbfejlesztése, ezen belül is különösen a tanácsok működésének nagymértékű javítása. Az Elnöki Tanács az 1965. évi 8. sz. ívr-ben felhatalmazta a Minisztertanácsot, hogy átmenetileg — a végleges törvényes rendezés hatályba lépéséig - az érvényes, 1954. évi tanácstörvénytől eltérően szabályozhassa a tanácsok és bizottságaik hatáskörét, illetékességét és működését. A kormány ezután több határozatot hozott a tanácsok munkájának egyszerűsítésére: 1. Az ezer főnél kisebb lakosságú községek végrehajtó bizottságának működését szüneteltette. 2. A megyei szintű vb-k mentesültek a testületi döntést nem igénylő ügyek intézése alól. 3. Megszűnt a községi tanácsok havonkénti ülésezési kötelezettsége. 4. Megszűnt a szakigazgatási szervek kettős alárendeltsége. Azóta a tanácsok hivatali-hatósági tevékenységet folytató szervei csak a saját végrehajtó bizottságuknak felelősek. A megyei tanácsok is csak a helyi tanács vb-jén át jogosultak a községi, városi tanácsi szakigazgatási szervek irányítására. 5. A községek szakigazgatási szervei egységes szervezetben működhetnek. így a kis helyi tanácsok kevesebb alkalmazottal végezhetik hatósági munkájukat. 6. Megkezdődött a kis községek közös tanácsainak a kialakítása. 7. A nagyobb, iparosodottabb, központ-jellegű községek nagyközségi tanácsokat alakítottak.