Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

8. Jelentősen bővült a tanácsoknak és szerveiknek hatósági jogköre. 9. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével együtt nagy mértékben növelték a tanácsok rendelkezésére álló anyagi eszközöket és kimondták a tanácsok gazdasági önállóságát. A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény a legmagasabb szintű jogszabály formájában rögzítette a tanácsrendszer megújult elméleti és gyakorlati kereteit. A tanácsok jellegét e törvény határozza meg először úgy, hogy nem egyszerűen helyi államhatalmi szerveknek, hanem a szocialista állam demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szerveinek tekinti őket. Figyelembe véve a települések között fennálló nagy különbségeket, a helyi tanácsok sajátos feladatait és hatásköreit a törvény igen differenciáltan mondja ki. A helységekben községi, nagyközségi és községi közös, továbbá városi, megyei városi és a fővárosban kerületi formában működnek a helyi tanácsok. A községi tanácsok alapfokú ellátást biztosító intézményeket (pl. általános iskolát, orvosi rendelőt, óvodát) tarthatnak fenn és helyi körzeti szükségleteket fedező vállalatokat (vízmű, út-, hídfenntartó stb.) üzemeltethetnek. A központ jellegű nagyközségek és városok tanácsai már a vonzáskörzetet is ellátó termelő-, szolgáltató-, ellátó vállalatokat alapíthatnak és középfokú művelődési-, egészségügyi- és szociális intézményeket is működtethetnek. A felsőfokú ellátás biztosítása és a nagyvállalatok irányítása, ellenőrzése (kivéve a minisztériumok alá közvetlenül rendelt szerveket) a megyei és a megyei városi tanácsok feladata. A területi (megyei, fővárosi) tanácsok fő feladata azonban az, hogy szervező, összehangoló tevékenységgel gondoskodjon illetékességi területén a központi irányítás érvényesítéséről, és hogy a legfelsőbb állami szervek előtt képviselje a helyi tanácsok érdekeit. A felső szintű tanácsok az államigazgatási terület harmonikus és tervszerű gazdasági, kulturális és szociális fejlődését hivatottak biztosítani. E téren jelentős szervezeti változást hozott a harmadik tanácstörvény azzal, hogy a járásokban és a megyei városokban, ezek kerületeiben megszüntette a külön tanácsi testülettel, vb-vel és szakigazgatási szervezettel működő önálló tanácsokat és mindkét esetben egységes szervezetű tanácsi hivatalokat létesített. A járási hivatal kizárólag szakigazgatási feladatokat lát el. Tárgyalja pl. a já,rás területén levő községi tanácsok hatósági ügyintézésének felügyeleti jogkörében a fellebbezéseket, panaszokat, óvásokat, valamint közreműködik a községi tanácsok törvényességi felügyeletében. A járási tanácsok megszüntetésével megszűnt a területi tanácsok korábban meglevő két fokozata (járás és.megye) és a területi igazgatás egységesen és első fokon a megyék hatáskörébe került. Mindez lehetőséget kíván teremteni az összehangoló, szervező tevékenység hatékonyabbá tételére. Hasonló oka van az öt megyei város kerületi hivatalai megszervezésének is. A tanácsok története bizonyítja, hogy a tanácsrendszer életképes, és alkalmazható a gazdasági és társadalmi élet változásaihoz. Jelentős gazdasági szervező és kulturális nevelő munkájuk különböző területei között is kiemelkedik a város- és községfejlesztés irányítása, a lakosság foglalkoztatottságának ipartelepítéssel, iparfejlesztéssel végzett biztosítása, egészségügyi és szociális intézmények fejlesztése.