Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után
vizsgálatai vagy az állampolgárok jelzései - bejelentései - alapján a törvénysértést elkövető szervhez nyújtanak be. Hasonlóan jelentős működési terület az ügyészségek felügyelete a bíróságok büntető, polgári, katonai - sőt 1973 óta gazdasági és munkaügyi - ítéleteinek figyelemmel kisérése és, ha szükséges, a fellebbezés vagy a törvényességi óvás benyújtása. Az ügyészségek felügyeletet gyakorolnak a bűnügyi nyomozás felett a rendőri szervek síkján, továbbá a börtönök, fegyházak és más büntetés-végrehajtási intézetek felett. A Legfőbb Ügyészség alá a megyei főügyészségek és a főváros főügyészsége, ezek alá a járási - Budapesten a kerületi - ügyészségek munkájának az irányítása tartozik. A területi ügyészségek országos hálózata tehát megfelel a tanácsrendszer és a bírói szervezet tagozódásának. e) A tanácsok 1945 után néhány évre a magyar helyi közigazgatási apparátus - a nemzeti bizottságok igazgatási jellegű tevékenységének fokozatos megszűnésével - visszatért a polgári korszak önkormányzati szervezeti kereteihez. A régi formákat azonban új tartalommal töltötte ki a helyi közhivatalok vezetőinek és alkalmazottainak nagyarányú kicserélődése és a hivatali ügyintézés szellemének alapvető demokratizálása. Az 1949-ben hatályba lépett alkotmány a tanácsok rendszerében jelölte meg az új típusú állam helyi szervezetét. A nemzetközi munkásmozgalom történetében nagy hagyományokkal rendelkező tanácsok (szovjetek) nálunk - a Tanácsköztársaság rövid időszakát kivéve - új intézménynek számítottak. A tanácsok hálózatának kiépítésével befejeződött a régi államgépezet elbontása és az új szocialista államszervezet teljes kiépítése. A tanácsok jellegének államjogi meghatározása az alkotmány életbelépése óta eltelt évtizedek során jelentősen megváltozott. Ennek elsősorban a bekövetkezett gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés, az állam funkcióinak módosulása az oka. A változások a tanácsrendszer alapvető jogszabályaiban tükröződnek. Míg az alkotmány (1949) és az első két tanácstörvény (az 1950. évi I. és az 1954. évi X. törvény) mint az államhatalom helyi szerveit és a dolgozók tömegszervezeteit határozza meg a tanácsokat, az 1971. évi I. törvény - a harmadik tanácstörvény - és az alkotmány 1972. évi egységes szövege a szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerveiként jellemzi. A tanácsok sok irányú tevékenységet folytatnak; az ország községeiben, városaiban, járásaiban és megyéiben vezetik a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális életet; törekednek a lakosság ellátásának, szociális és kulturális szükségletei kielégítésének biztosítására; végrehajtják a törvényeket, rendeleteket; ellenőrzik, irányítják a felügyeletük alá rendelt ipari, közlekedési, építőipari, kereskedelmi vállalatokat és az oktatási, népművelési, egészségügyi, szociális intézeteket; működési területükre vonatkozó gazdasági tervet és költségvetést készítenek és ellenőrzik végrehajtásukat; védik az állami vagyont és a közrendet. A tanácsok sokrétű tevékenysége vég-