Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

tézése a gazdaságirányítás elveinek és módszereinek változása szerint módosult. A Gazdasági Főtanács szervezetén belül működött egyeztető fórum 1949-ben lett önálló intézmény, Közületi Egyeztető Bizottság néven. Az elnevezés a következő évben Közületi Döntőbizottságra változott, 7957-ben pedig Központi Döntőbizottság lett, végül kialakult a Központi Gazdasági Döntőbizottság, amely fölérendelt szerve a megyei döntőbizottságoknak. A gazdasági viták - kötbér, kártérítési, szavatossági, szerződésszegési, tulajdonjogi és számlaügyekben - a vállalatok önállóságának nö

: velésével egyre szaporodtak és mivel többnyire nagy pénzösszegekről volt szó, egyre szükségesebbé vált, hogy tényleges bíróságok döntsenek ezekben az ügyekben. Hasonlóképpen hosszú ideig megoldatlan volt a munkáltatók és a munkavállalók munkaügyi vitáinak az elbírálása. A Munka Törvénykönyve jogot biztosít, hogy a dolgozók, ha nem értenek egyet munkahelyük vezetőinek egyes rájuk vonatkozó döntéseivel - szerződéskötés, besorolás, munkaviszony megszűnésének különböző módjai stb. -, akkor a vállalat, intézet illetékes munkaügyi döntőbizottságához fordulhatnak. Az első fokú döntések esetleges megfellebbezéseit területi - fővárosi és megyei szintű - munkaügyi döntőbizottságok látták el, amelyek szintén a szorosan vett bírósági szervezeten kívül állottak. Ez a szervezeti forma azonban nem felelt meg az államigazgatási eljárás azon általános szabályának, hogy az állampolgárokat érintő fontosabb hatósági határozatokat bírói úton is meg lehet támadni. Az 1972. évi alkotmány és az ugyancsak 1972-ben kiadott - bíróságokról szóló -törvény az igazságszolgáltatás egységének az érvényesítése érdekében a gazdasági döntőbizottságokat és a területi szintű munkaügyi döntőbizottságokat beolvasztotta a bírósági szervezetbe, ezért a megyei és a legfelsőbb biróságokon önálló gazdasági, illetve munkaügyi kollégiumok alakultak. d) Az ügyészségek Az ügyészi szervezet is gyökeresen átalakult az alkotmány szellemében. Az átmenet első lépéseit a legfelsőbb államügyész és a járásbíróságok mellé rendelt közvádlók állandó szervezetének kiépítése jelentette. Az ügyészség feladatköre a polgári jogrendben betöltött szerephez - a vád képviseletéhez - képest rendkívül szélesre bővült : a törvényesség legfőbb őre lett. Az ügyészek gondoskodnak arról, hogy az állami, társadalmi és szövetkezeti szervek, valamint az állampolgárok megtartsák a jogszabályokat; védik másrészt az az állam biztonságát és az állampolgárok jogait. Az ügyészi szervezet élén az Országgyűlés által választott és egyedül az Országgyűlésnek felelős legfőbb ügyész áll. Az ügyészség központosított szervezetet alkot az ország egész területén. Az Elnöki Tanács által választott helyetteseit kivéve a legfelsőbb ügyész nevezi ki, ellenőrzi, látja el utasításokkal és számoltatja be az ügyészségek valamennyi tagját és alkalmazottját. így az ügyészi szervezet teljesen független a központi, területi és helyi államigazgatási szervektől, amelyek működésének általános törvényességi felügyelete az ügyészségek munkájának egyik fő területe. Az ügyészek közbelépésének fő jogi eszköze az óvás, melyet a hatósági szervek működésének