Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

irányulnak. (így ágazati feladat az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy, az oktatás stb. szervezése, igazgatása.) A funkcionális minisztériumok és egyéb államigazgatási szervek a szocialista államra különösen jellemzőek. Olyan feladatokat látnak el, amelyek mindenfajta igazgatási munkának velejárói, s a különféle ágazatokban egyaránt jelentkező, azonos ügykörök. A funkcionális feladatok a szerv, szervezeti rendszer, ágazat eredményes működésének a feltételeit biztosítják. (Ellenőrzés, tervezés, statisztika, munka- és bérügyek, pénzügyek, árügyek, beruházási, felújítási feladatok, ellátás, értékesítés.) Ebből következik, hogy a funkcionális feladatokat végzi a Pénzügyminisztérium, a Munkaügyi Minisztérium (1957-ben hozták létre), az Országos Tervhivatal, továbbá a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Anyag- és Árhivatal, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (jogelődje, az Állami Ellenőrző Központ, 1949-ben létesült; 1955-19.56 között minisztériumi formában működött). A minisztériumok számát, szervezetét mindig az határozta meg, hogy az állam az ügyvitel milyen körét tekinti állami feladatnak. A szocialista államban a szervezés áthatja a társadalmi, kulturális, gazdasági és szociális élet egészét. Ebből következik, hogy a minisztériumok és más országos hatáskörű államigazgatási szervek száma, ügykörük differenciáltsága - különösen az állami népgazdasági tervezéssel irányított gazdasági ágazatokban - a korábbi korszakhoz viszonyítva megnövekedett. Az ötvenes évek első felében, de gazdasági vonatkozásban bizonyos értelemben egészen 1968-ig, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséig az államigazgatási munkát a közvetlen, adminisztratív utasítások, a túlzott centralizáció, a testületi vezetés háttérbe szorulása, az ellenőrző szervek túlburjánzása jellemezte. Ennek folytán a minisztériumok száma 1952-ben 26, 1955-ben pedig még mindig 23 volt. Különösen a termelést közvetlenül irányító-utasító gazdasági minisztériumok száma nőtt meg. Az irányító szervek széttagoltságát jellemezte, hogy a település- és városfejlesztés három országos államigazgatási szerv feladata volt. Az Országos Építésügyi Hivatal végezte az elvi irányítást, az Építésügyi Minisztérium a tervezés irányítását, míg a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium (1954-1956) hatásköre a tanácsi szakigazgatási szervek felügyeletére terjedt ki. Ilyen szervezeti feltételek mellett nem lehetett összhangot biztosítani a munkában. A minisztériumok átszervezését néha évente többször is elrendelték. Emiatt 1950 és 1957 között 13 alkotmánymódosítást hagyott jóvá az Országgyűlés. A minisztériumok szervezeti egységeinek száma óriásira duzzadt. Mindez nehezítette a hatékony igazgatást. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után a miniszteriális szervezet állandósult. 1957-től megszűnt az Állami Ellenőrzés Minisztériuma, az Állami Gazdaságok Minisztériuma és a Begyűjtési Minisztérium. Új minisztériumként megalakult a szakmunkásképzést, bérügyeket stb. funkcionális jelleggel irányító Munkaügyi Minisztérium, két minisztérium (Népművelési és Oktatásügyi) egyesítéséből létrejött a Művelődésügyi Minisztérium. Különösen a gazdasági tárcák száma csökkent ésszerű mértékre. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése mélyrehatóan érintette a nem gazdasági minisztériumok tevékenységét is. Az adminisztratív módszerekkel történő utasí-