Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

Titkárság, az MT Tanácsi Hivatala (1972 előtt MT Tanácsszervek Osztálya) és az MT Tájékoztatási Hivatala (1954-ben felállított és 1969-ben újjászervezett szerv). Az államtitkári tisztséget az 1968. évi 5. sz. tvr. hozta létre. Egyrészt a miniszterek korábbi első helyettesei nyertek ilyen kinevezést, másrészt egyes, a Minisztertanács alá rendelt országos hatáskörű államigazgatási szervek vezetői. Az államtitkárok részt vesznek a Minisztertanács testületi munkájában, javaslatokat terjeszthetnek elő az üléseknek, bár nem tagjai a Minisztertanácsnak. A minisztert akadályoztatása esetén helyettesítik. Az államtitkári címet a jogszabály hatálybalépésével egy időben hat országos államigazgatási szerv elnöke kapta meg (Állami Egyházügyi Hivatal, Központi Statisztikai Hivatal [KSH], Központi Népi Ellenőrzési Bizottság [KNEB], Országos Anyag- és Árhivatal, Magyar Nemzeti Bank, valamint a Vízügyi Főigazgatóság, amelyet később Országos Vízügyi Hivatallá [OVH] szerveztek át). Azóta e szám bővült, mert az MT Tanácsi Hivatala, az MT Tájékoztatási Hivatala és az 1972-ben társadalmi szervezetből államigazgatási szervvé átalakított Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) elnökei is államtitkárok lettek. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek az államigazgatás központi, különös hatáskörű szervei. Irányítják az igazgatás meghatározott ágazatait vagy ellátnak egyes funkciókat, amelyek az államigazgatás egészének szervezetét érintik. A minisztériumok, mivel vezetői, a miniszterek, tagjai a Minisztertanácsnak, rendeleteket alkothatnak és utasításokat adhatnak ki, egyénileg és testületileg is felelősek az őket megválasztó Országgyűlésnek és Elnöki Tanácsnak, és mivel minisztériumokat kizárólag legfelsőbb államhatalmi-népképviseleti szervek hozhatnak létre vagy szüntethetnek meg, az államigazgatási szervek legmagasabbrendű formái. A többi különös hatáskörű országos államigazgatási szerv nem minisztérium, hanem olyan állami szerv, amely egy adott szakterület vonatkozásában országos illetékességgel államigazgatási feladatokat lát el. Az országos hatáskörű szerv vezetője utasítást adhat állami szerveknek, ha pedig a szerv vezetője államtitkár, állami és szövetkezeti szervekre kötelező rendelkezéseket bocsáthat ki. Egyes országos hatáskörű szerveknek - mint a KSH, KNEB, OVH, OTP stb. - területi (megyei, járási, körzeti) egységei is működnek, amelyek nem tartoznak a területileg illetékes tanácsok irányítása alá. A miniszterek, illetőleg a minisztériumok a jogszabályoknak és a Minisztertanács határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágát, irányítják az alájuk rendelt vállalatokat, intézeteket, állami felügyeletet gyakorolnak a hatáskörükbe utalt társadalmi szervezetek és szövetkezetek felett. A miniszter egyszemélyi felelős vezető, a minisztérium részére megállapított összes hatáskör őt illeti meg, de ezek közül többet átruház a vezetésében és irányításban őt támogató államtitkárra és miniszterhelyettesekre. Vannak ágazati és funkcionális minisztériumok, illetőleg országos hatáskörű szervek. Előbbiek az államigazgatási feladatok munkamegosztásában olyan ügyekkel foglalkoznak, amelyek valamilyen szükséglet közvetlen kielégítésének szervezésére