Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

A Minisztertanács hatásköre az elmúlt évtizedekben kibővült. Az 1972. évi alkot­mány szerint a Minisztertanács: 1. Általános elvi jelleggel irányítja a tanácsokat és ellátja tevékenységük törvé­nyességi felügyeletét (ezt az MT Tanácsszervek Osztálya, később Titkársága, majd 1971 óta az MT Tanácsi Hivatala végzi). 2. Meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés irányát, biztosítja a szüksé­ges személyi és anyagi feltételeket. A szakminisztériumokon kívül e munkában igen fontos szerepet játszik a Magyar Tudományos Akadémia, amely jogilag kettős ter­mészetű szerv. Egyrészt intézeteit irányítva államigazgatási szerv, másrészt társadal­mi szervezet; előbbi vonatkozásában közvetlenül a Minisztertanács alá van ren­delve. 3. Meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás rendszerét, gondoskodik anya­gi fedezetükről. A társadalombiztosítás és az üdültetés a Szakszervezetek Országos Tanácsának a feladatkörébe tartozik. A kormány - mivel az állami költségvetés egyik legnagyobb rovatáról van szó - közvetlenül ellenőrzi és beszámoltatja a Szak­szervezeti Társadalombiztosítási Központot (SZTK). Ujabban a Minisztertanács felhatalmazást nyert nemzetközi szerződések megkö­tésére és jóváhagyására. Szélesedett joga a törvénytelen vagy közérdeket sértő intéz­kedések megsemmisítésére minden alárendelt szervnél, a tanácsoknál is. A Minisztertanács az Országgyűlés által választott testületi jellegű szerv. Működé­sének legfontosabb szervezeti formája a rendszerint kéthetenként tartott ülés, ame­lyen szavazással hoz határozatot és bocsát ki rendeleteket. Az ülés hagyja jóvá a népgazdasági tervek és az Országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslatok szövegét. A Minisztertanács tisztségviselői az elnök, az elnökhelyettesek, tagjai pedig az ál­lamminiszterek, a minisztériumokat vezető miniszterek és az Országos Tervhivatal elnöke. Ez utóbbiak államjogi felelőssége kétirányú: egyénileg felelősek a Miniszter­tanács testületének a vezetésükre bízott ágazat tevékenységéért, másrészt, mint a Mi­nisztertanács tagjai, testületileg felelősek az Országgyűlésnek a törvények végrehaj­tásáért, a Minisztertanács munkájáért. A miniszterek egyénileg is kötelesek felelni a képviselők tárcájukat érintő interpellációira. A Minisztertanács elnöke előkészíti, vezeti az üléseket, gondoskodik a rendeletek, határozatok végrehajtásáról, irányítja a közvetlenül alárendelt szervek munkáját. Hatásköre sokkal nagyobb, mint a polgári parlamentáris köztársaság kormányának miniszterelnökéé, akinek nem volt rendelkezési, ellenőrzési joga a miniszterek felett. Fontos irányító, összehangoló szerepet játszanak a kormánybizottságok. A Gaz­dasági Főtanács (1949-ig), a Népgazdasági Tanács (1953-ig), majd a Kormány Gaz­dasági Bizottsága segítette a gazdaságirányítási tevékenységet. Jelenleg az Állami Tervbizottság és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága végzi ezt a munkát. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Országos Atomenergia Bizottság, az Állami Rádió és Televízió Bizottság, a Tudománypolitikai Bizottság, az Állami Ifjú­sági Bizottság is a kormány mellett tevékenykedik. (A kormánybizottságok száma változó.) A Minisztertanács folyamatos tevékenységét hivatali apparátus segíti; a

Next

/
Thumbnails
Contents