Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után

szerv, az Országgyűlés gyakorolja és az összes többi alkotmányos intézmény - a kormány, a tanácsok, a bírói és az ügyészi szervezet is - egyértelműen alá van rendelve a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti testületnek. Az Országgyűlés a nép államhatalmának korlátlanságát képviseli. Megszűnt a köztársasági elnöki funkció, amely 1946 és 1949 között bizonyos értelemben korlátozta a parlamentet. Korábban az államfő jogkörébe tartozott a kormány kinevezése, felmentésé, a törvények aláírása és kihirdetése - egyszeri vétójoga is volt -, képviselte az országot a nemzetközi kapcsolatokban, még békét is köthetett és kinevezte a magasabb rangú állami tisztviselőket stb. Viszont a korlátlan hatáskörrel bíró Országgyűlés megválasztja, felmenti, beszámoltatja, felelősségre vonhatja az állam legfontosabb végrehajtói (Minisztertanács), jogszolgáltatási (Legfelsőbb Bíróság) és a törvényességet őrző (Legfőbb Ügyészség) szerveit testületileg vagy tagjait egyénileg is. A legfontosabb államügyekben az Országgyűlés kizárólagos hatáskört állapít meg a maga számára. így az alkotmányt és a törvényeket csak a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv hozhatja, vagy módosíthatja, az Országgyűlés határoz/a meg a népgazdasági tervet, az állami költségvetést, beszámoltatja az általa választott szervek vezetőit. Nem csupán törvényhozó és vitatkozó fórum, hanem módjában áll és kötelessége is ellenőrizni a törvények végrehajtását, alkalmazását is. Az 1950-es években, a hatvanas évek elejéig az Országgyűlés a személyi kultusz és az ellenforradalmi események politikai következményeként nem mindig élhetett a népszuverenitásból eredő összes jogával. Az MSZMP IX. és X. kongresszusának határozatai a szocialista demokrácia fejlesztésének fő területeként jelölték meg a választott népképviseleti szervek törvényhozó és az állami életet ellenőrző tevékenységének a növelését. Az Országgyűlés hatásköre ennek megfelelően az utóbbi másfél évtizedben fokozatosan bővült, amit az alkotmány 1972. évi megszövegezése is egyértelműen leszögez. Az Országgyűlés 352 tagú, egykamarás államhatalmi - népképviseleti szerv -, nincsen alsó- és felsőháza, mint az 1944 előtti parlamentnek. Választott tisztikara élén az elnök áll, akinek különösen nemzetközi vonatkozásban fontos hatásköre van. Belső tevékenységi körében jelentős munkát végeznek a képviselők által és köréből kiválasztott szervek. Köztük a legfontosabb a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa., amelyet a képviselőválasztások után összeülő Országgyűlés első ülésén választ meg. Tisztségviselői az elnök, a két helyettes elnök és a titkár. A tagok száma tizenhét. Működése során kettős jogkört gyakorol. Egyrészt helyettesíti az Országgyűlést, amikor az nem ülésezik, így biztosítja az államhatalmi-népképviseleti szerv folyamatos tevékenységét, másrészt - önálló jogkörben - betölti a kollektív államfő szerepét. Első jogkörében törvényerejű rendeleteket alkot, amelyek, mint elnevezésük is jelzi, tartalmilag hasonlóak a törvényekhez. Második jogkörében az Elnöki Tanács látja el a Magyar Népköztársaság ún. külső szuverenitásából eredő képviseletét más államokkal szemben, kitűzi a választásokat, összehívja az Országgyűlést, kinevez, dönt állampolgársági ügyekben, egyéni és közkegyelmet hirdet stb. Jelentős szerepet játszanak az Országgyűlés bizottságai. E testületek rendszeresen