Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

A feudalizmus korában közhitelű iratokat az ún. hiteleshelyek (konventek és káptalanok) állítottak ki. Mellettük az Anjouk óta találkozunk közjegyzőkkel (nótárius publicus vagy tabellio), akik az egyházi bíráskodással kapcsolatban fejtették ki működésüket. A rájuk vonatkozó egyetlen magyar törvény, az 1405. évi meg is tiltotta nekik a világi ügyekben való eljárást. A török időkben elhalt intézményt, részben más céllal, 1874-ben újították fel, egyidejűen megszüntetvén a hiteleshelyek működését. A kir. közjegyzőt, akinek hatásköre egy-egy törvényszék területére terjedt ki, az igazságügy-miniszter nevezte ki. Feladata, közhitelű iratok kiállítása, végrendeletek felvétele, általában iratok hitelesítése volt. 4. A polgári demokratikus államberendezés Az első világháború az évszázados Habsburg-monarchia felbomlásával végződött. A birodalom népei egymás után alakították meg nemzeti tanácsaikat. Ezek részben a cselekvésképtelenné vált kormányhatalom funkcióit voltak hivatva átvenni, részben az illető népek lakta területek szuverenitásának voltak kifejezői. A bomlást nem tudta feltartóztatni Károly császár- és királynak az a kísérlete, hogy a Monarchiát, népeinek önrendelkezési jogát elismervén, államszövetséggé alakítsa át, föderalizálja. Magyarország az átalakulás folyamatában lemaradt. A forrongó tömegek nyomására ugyan, miután október 23-án Wekerle kormánya lemondott, az ellenzéki pártok képviselőiből Károlyi Mihály elnökletével október 25-én megalakult a Nemzeti Tanács. Működése egyelőre egy kiáltvány kibocsátásában merült ki. A Nemzeti Tanács proklamációja különbékét, az ország függetlenségét, egyenlő, általános és titkos választójog alapján új választásokat, a cenzúra eltörlését, szociálpolitikai reformokat, a földműves nép földhöz juttatását kívánta. Nem véletlen, hogy nem érintette a kormány- és államforma kérdését. A Tanácsban tömörült ellenzéki pártok többsége ui. nem kívánt túljutni évtizedes, közjogi törekvéseinek maximumán, a perszonálunión. Maga Károlyi Mihály is, a Nemzeti Tanács elnöke, akit pályájának ebben a szakában még erősen kötöttek családjának mélyen a feudalizmus korába visszanyúló hagyományai, is ragaszkodott a törvényességhez. Közben a forradalom győzött. A katonák s a felfegyverzett parasztok és munkások október 31-ére virradóra megszállták a katonai parancsnokságot, pályaudvarokat, postát, telefonközpontot stb. Károlyit a király miniszterelnökké nevezte ki, a forrongás azonban nem csillapodott. Másnap, november 1-én a király kénytelen volt felmenteni esküje alól a kormányt, amely ezután a hatalom valóságos birtokosa a Nemzeti Tanács, ill. annak új elnöke, Hock János előtt tette le az esküt. Az események menetét és ebben az államberendezés alakulását főképpen két tényező határozta meg. Az egyik, hogy a perszonálunió követelése mint politikai program a Habsburg-birodalom elemeire bomlásával értelmét vesztette (november 13-i eckartsaui nyilatkozatában Károly be is jelentette visszavonulását az államügyek ve-