Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

zetésétől), a másik, hogy a tömegek elégedetlensége, forrongása nem jutott kifejeződésre konkrét politikai célkitűzésekben. A budapesti Nemzeti Tanács november 11-én megkereste az ország többi nemzeti tanácsát, készítsék elő a köztársaság kikiáltását. A király már három napja visszavonult az államügyek vezetésétől, amikor november 16-án a társadalom valamennyi osztályának és rétegének, a legkülönbözőbb foglalkozási ágaknak képviselőiből összehívták Magyarország Nemzeti Tanácsát. Ez a tanács (amelyet Nagy Nemzeti Tanácsnak is hívtak, s amely tulajdonképp a nemzetgyűlés szerepét töltötte be) néphatározatot hozott. Eszerint „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság". Az államfői tisztség betöltéséről azonban nem intézkedtek. A Károlyi Mihály elnökletével alakult népkormányt teljhatalommal ruházták fel. Ez annyit jelentett, hogy nemcsak az államfői hatalmat gyakorolta a népkormány (tisztviselők kinevezése, kegyelmezési jog, követek küldése, fogadása stb.), hanem néptörvényeket is hozott. Ilyen volt az 1918. évi I. néptörvény, amely a választói jogot szabályozta. Történelmünkben első ízben kaptak választójogot a nők, s ez volt az első választójogi törvény, amely nem állított fel semmiféle vagyoni cenzust. A növekvő belpolitikai nehézségek, majd ezeknek következtében a kormány lemondása, nemkülönben a külpolitikai nehézségek, az ország nagy részének idegen megszállás alá kerülése miatt választásokra már nem került sor. Az államfői hatalom tisztázatlansága is sok bajnak vált forrásává. Az ideiglenes megoldást sajátos módon véglegesítették. A Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága (tehát egy nagyon is szűkkörű testület) a körülmények kényszerítő hatása alatt (többek közt azért is, hogy legyen, aki a lemondott kormányt felmentse) 1919. január 11-én kimondotta, hogy az állami főhatalmat gyakorló népkormány elnöke, Károlyi Mihály ideiglenes államfő. Az ideiglenes köztársasági elnök jogkörét nem határozták meg; Károlyi, kiválva a kormányból, annak elnökévé az addigi igazságügy-minisztert (Berinkey Dénest) nevezte ki. A Károlyi-korszakban a minisztériumok a dualizmus idején kialakult hatáskörrel és régi nevükön működtek. Változás csak egy-két ponton következett be. Az 1849-es forradalom óta most első ízben volt a kormánynak külügyminisztere. (Az 1918. évi V. néptörvény megszervezte az ország külképviseleti hálózatát is.) Munkaügyi és népjóléti minisztériumot, valamint a nemzetiségek önrendelkezési jogának előkészítésére nemzetiségi minisztériumot állítottak fel. A nemzetiségi miniszter, Jászi Oszkár, aki a nemzetiségi kérdésnek kiváló szakembere volt, készített is egy nagyszabású tervezetet a nemzetiségek lakta országrészek önkormányzattal rendelkező területté szervezéséről. Elsőnek a ruszinok (rutének) autonóm jogterülete (kormányzósága) alakult meg, amely fölött az újonnan szervezett ruszin minisztérium gyakorolt felügyeletet és ellenőrzést. Kisebb eltérésektől eltekintve hasonló módon szabályozták a németek önrendelkezési jogát. Ezek felett a német minisztérium állott. A többi nemzetiségi minisztérium felállítása már csak terv maradt. Jelentős változás volt a minisztériumok dualizmus kori szervezetével szemben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szétválasztása, a kötelező hitoktatás megszüntetése és aZ egyházak is-